Újév,  Fil. 3,14

Szilveszter és az újév első napja egy küszöb. Egy küszöb,
amin megállunk egy pillanatra és benézünk a következő helyiségbe, meg hátra tekintgetünk a mögöttünk lévőbe. Kémleljük az újat, hogy vajon milyen lehet az előző, már ismert helyhez képestDe ezt teszik az újságok, rádiók, televíziók is. Visszatekintéseket készítenek nekünk 2014 legfontosabb eseményeiről, a 25 legjobb filmről, vagy az év legjobb rádiós és televíziós bakijairól. Előre is próbálnak nézni és hallunk jóslatokat: 2015 az olcsó benzin éve lesz, vagy az ebola végső megfékezésének az éve lesz, vagy az orosz államcsőd éve lesz, de ezek a jóslatok inkább csak találgatások.

2014.12.28. Lekció: ApCsel 9,1-30 Textus ApCsel 9,10-17

 Tavaly karácsonykor még a budapesti gyülekezetemben, előadtunk egy kis színdarabot mi felnőttek a gyermekeknek. Nekem nagyon emlékezetes maradt ez a kis rövid mese. Bertalanról szólt egy elképzelt negyedik keleti bölcsről, aki bár a többivel együtt indul el az úton, de elkeveredik tőlük, és végül nem ér oda betlehembe. Sőt, az utolsó utáni pillanatra érkezik: Jézus kereszthalála után. Még épp látja, ahogy leveszik őt a keresztről. Tudni kell, hogy nem azért késett, mert mintha elkalandozott volna, hanem mert mindig talált valaki olyat, akinek épp az ő segítségére volt szüksége. És most, amikor lekéste Krisztust, aki miatt egyáltalán elindult, térdre rogyott és kifakadt: Uram hát miért engedted ezt? Hát hiábavaló volt mind ez a sok év, amíg én jöttem és követtem Őt?

Karácsony első  napja
Lekció: Luk 2, 1-19Textus: Luk 2, 19

Pár napja olvasgattam az interneten. Meghökkentett, hogy milyen véleményeket alkotnak a velem idős fiatalok a karácsonyról. A következőkben néhány részletet olvasok fel a fiatalok írásaiból, arról, hogyan éreznek a karácsonnyal kapcsolatban.

„Szóval az van, hogy az utóbbi 4 karácsonyra 3-szor kaptam inget. Az utóbbi 4 évben kb 3-szor volt rajtam ing. És ezt ők is tudják. Nem értem!”

 „Ha jobban utánaszámolok, 15 éve biztosan nem karácsonyoztam mindkét szülőmmel egyszerre mindesetre jól titkolom, hogy gyomoridegem van, ha arra gondolok, h min pattanhat ki a balhé”

Luk 1,26-39

Üdvöz légy kegyelembe fogadott! Gábriel angyal jelenti a jó hírt. Illetve várjunk csak. Jó hír ez egy kamasz lánynak? Mária ekkor olyan 13-15 éves lehetett. Jó hír ez neki hogy még nem is házas, még csak jegyes, még nem érinthették egymást Józseffel és terhes? Jóhír ez? Vagy inkább a falu botránya? Nem véletlen, hogy az angyalnak meg is kell nyugtatni Máriát miután köszönti őt. Azt mondja: ne félj. Már csak az is biztos megdobogtatta Mária szívét, hogy egyszer csak egy angyal áll a szobában, de hát még maga a hír. Szóval jó hír, vagy botrány?

Textus: Jakab 4,8

Kedves Testvérek! Jakab apostol levelét olvasva arra fogunk bukkanni, hogy tele
van gyakorlati tanácsokkal különböző élethelyzetekre. Viszont az Istenről kevesebb szó esik benne, sokkal inkább arról beszél, hogyan kell élni a kereszténynek. Luther Márton neheztelt is ezért erre a levélre és szalma levélnek hívta. De azért maradt mégis a bibliánkban, mert ilyen gyöngyszem mondatok is elhangzanak benne, mint ez a felolvasott, ami egy kis evangélium.  Adventben a közeledésről beszélünk. Az elmúlt alkalommal beszéltünk arról, hogy Isten közeledik. Most az emberről szeretnék beszélni, aki döntéshelyzetbe kerül.

Textus: 5 Móz 30,11-14

Az ünnepek idejére félretesszük egy kicsit a tízparancsolattal foglalkozó sorozatunkat. Nem csak azért tesszük
ezt, hogy még egy kicsit elodázhassam a ne paráználkodj parancsolat magyarázatát, hanem elsősorban azért, mert hisszük, hogy Úr nem véletlenül rendelt el ünnepeket. Nem véletlenül készített különlege
s napokat a sok-sok átlagos, dolgos és szürke hétköznap közé, hanem mert tudta, hogy a testünknek, a szellemünknek és a lelkünknek is szüksége van kilégzésre. Szükségünk van arra, hogy felemeljük a tekintetünk. Valami másra, mint ami egyébként általánban történik velünk, új ingerekre, újhatásokra, és egy emelkedettebb hangulatra.

Igehirdető: Bella Péter       Lekció: Máté 5,21-26           Textus: 2Mózes 20,13

 Nem tudom visszacsinálni

Nagycsoportos kislány meg akarja lepni az anyukáját, leül, lerajzolja, királynőként, színes ruhában, ékköves koronával. Várja haza a munkából, izgul, hogy végre odaadhassa. Közben azonban baj történik, két évvel idősebb bátyjával összeveszik valamin, aki a vita hevében megfogja a rajzot, összegyűri, széttépi.  A kislány sírni kezd, a testvér rájön, mit tett, próbálja vígasztalni, de sajnos ki kell mondania a fájdalmas tényt: „nem tudom visszacsinálni.” Egyszeri és egyedi volt a rajz, már nem lesz ugyanolyan, lehetetlen még egyszer ugyanazt produkálni.

Átértünk a második kőtábla parancsolataira. De kérem, hogy ne tekintsünk ezekre úgy, mintha kevésbé lennének szentek, vagy kevésbé szólnának Istentől, vagy Istenről. Ugyanúgy az Istennel kötendő szövetség részei ezek is. Az ember ugyanis kétfelé él: él felfelé, azaz van kapcsolata, békés vagy haragos Istennel, és él itt a földi síkon: van kapcsolata az embertársaival. És ez a két irány ez nem független egymástól, ez nagyon is függ egymástól: mert amikor haragban vagyok az Istennel, amikor zavar van a vele való kapcsolatban, az meg fog nyilvánulni az emberekhez való viszonyomban is, és ha emberekkel van haragom, akkor Isten sem mosolyogva tekint le rám. Szóval ezt a kettőt nem lehet elválasztani. Gondoljunk csak a Mi Atyánknak arra a sorsára, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket úgy ahogy mi is megbocsátunk.Életünk mindkét terén szükségünk van a békére. És a második kőtábla legelején nem véletlenül a szülő-gyermek kapcsolat kerül előtérbe, mert ez a bennünket, kifejlődő személyiségünket leginkább meghatározó e földi kapcsolatunk.Egyrészt a szüleink próbálják átörökíteni ránk a maguk értékrendjét. Tőlük kapjuk életünk kezdő szociális és társadalmi státuszát. De ennél sokkal nagyobb hatást is tesznek ránk, amely tudattalan marad.

A tízparancsolat magyarázatában eljutottunk a negyedik parancsolatig. Ez az utolsó parancsolat az első kőtábláról, arról a kőtábláról, amely az Isten és ember viszonyának az egyensúlyát szeretné munkálni, jövő vasárnaptól pedig már az ember és ember közötti együttélési szabályokról fogunk együtt gondolkodni.  Azt tanították nekem, hogy amikor beszélek, akkor a mondandóm elején és végén rejtsem el a legfontosabb, leghangsúlyosabb, legértékesebb mondanivalót. Nekem gyanúm, hogy Isten is így tett ennek a kőtáblának a megalkotásakor. Figyeljünk most tehát az első kőtábla utolsó parancsolatára.Négy pontban szeretnék beszélni arról, hogy miért is szenteljük meg a nyugalon napját. (Magadért, hogy az életed egy hetede más legyen, hogy megélhesd a szeretetet, és mert a vasárnap a szabadítás napja)

Mit jelent hiába felvenni. Hát kabát ez? Mi számít hiábának vagy fölöslegesnek? Talán már azzal Isten ellen szegülök, ha néha bajban, vagy nehézségben sóhajtok, hogy Istenem? Vagy amikor a lábamra ejtek valamit és dühből kiáltok, nem is emlékszem mit?  Ha nem használható az Úr neve, akkor pontosan milyen büntetése lesz ezért a lelkészeknek, papoknak, akiknek a száján mást sem hallunk, csak Isten így, Isten úgy. Csináljunk talán mi is úgy, mint a zsidó hívők, hogy nem mondják ki hogy Isten, hanem helyette a fejedelem meg az Úr szavakat mondják akkor is, ha a felolvasnak Bibliai szövegekből?