Szemerei hívők

Advent első vasárnapja: közelít az Isten

2014. december 10. - Bella Violetta

Textus: 5 Móz 30,11-14

 

Az ünnepek idejére félretesszük egy kicsit a tízparancsolattal foglalkozó sorozatunkat. advent_barna.jpgNem csak azért tesszük
ezt, hogy még egy kicsit elodázhassam a ne paráználkodj parancsolat magyarázatát, hanem elsősorban azért, mert hisszük, hogy Úr nem véletlenül rendelt el ünnepeket. Nem véletlenül készített különlege
s napokat a sok-sok átlagos, dolgos és szürke hétköznap közé, hanem mert tudta, hogy a testünknek, a szellemünknek és a lelkünknek is szüksége van kilégzésre. Szükségünk van arra, hogy felemeljük a tekintetünk. Valami másra, mint ami egyébként általánban történik velünk, új ingerekre, újhatásokra, és egy emelkedettebb hangulatra.

Ezért most mi is kilépünk a megszokott mederből, a parancsolatokról szóló sorozatból és majd az ünnepek után vesszük elő újra.

Advent azt jelenti: eljövetel. Adventus domini, az az Úr eljövetele. Készítjük magunkat Jézus földre lépésének a megünnepelésére, arra a különleges alkalomra, hogy Isten belenyúlt ennek a világnak a történelmébe és kifordította azt a sarkából. Ezért most a négy adventi vasárnapon a közeledésről fogunk beszélni.

Mózes itt búcsúbeszédében, amikor érzi, hogy az ő életének és küldetésének vége van, még utoljára beszél a néphez végakaratképpen. A felolvasott részben két  dologról beszél, a parancsolatról és az igéről. Hadd foglaljam most ezt a kettőt össze egy kifejezésbe: az Isten akarata. A parancsolat Isten akarata velünk, az ige Isten akarata rólunk. Erről két dolgot tudunk meg. Először is azt hogy nem túl nehéz, majd azt hogy nemhogy nincs távol, de nagyon is közel van.

„Nem túl nehéz”

Az Isten akaratának fürkészése nem túl nehéz abban az értelemben, hogy nem elérhetetlen az ember számára. Az Isten akarata tudakolható és tanulható is, mert az Isten nem rejtőzködik az ember elől, hanem újra és újra mutatni akar magából valamit. Ezért szólhat a harang vasárnapról vasárnapra, és gyűlhetünk össze istentiszteletre. Ezért van otthon a polcainkon, éjjeli szekrényünkön ott a Biblia, mert az Isten elérhetővé és megérthetővé szeretné tenni magát előttünk. Ez nem valami titkos tan, amit csak a beavatottak, vagy képzettek, vagy gazdagok szerezhetnek meg sok próbát kiállva, hanem mindenki számára elérhető. Nem a kiváltságosoké az Isten. Termék bemutatókkor szoktak nagyokat mondani, hogy bizony ez a termék csak most, és csak náluk szerezhető be, kereskedelmi forgalomban nincs. Ez pedig felettébb gyanús, mert akkor vajon miért nincs? Nem tudta beszerezni a hozzá szükséges engedélyeket? Vagy nagyon is megtalálható kereskedelmi forgalomban is, csak olcsóbban, ezért nem akarják, hogy mi tudjunk róla? Ami nem elérhető, ami valamiért ilyen titkos sutyi ajánlat, titkos sutyi tudás, az mindig sántít valamiért. Az Isten akarata nem ilyen, amit csak sötét sikátorok magányában lehetne megtudni, meg nem is olyan, ami csak évek munkája és emberfeletti teljesítmény tudna megismerni. Nyitva áll, lehetőségként áll mindenki előtt, aki szeretne közelebb lépni hozzá.

 Sokáig azt gondoltam, hogy azért valamennyi értelem kell az Isten felfogásához, de értelmi fogyatékosok között vendégeskedve megbizonyosodtam róla, hogy nem igaz.  Már a kicsi gyermek, de a súlyos értelmi fogyatékos is érzi, hogy Isten jó. Hogy kedves. Hogy az akarata nem lehet rossz. Isten akaratát megismerni és követni nem lehetetlen küldetés. Izrael népe is tapasztalta már Mózes vezetése alatt is hogy amikor követték a parancsolatokat, akkor áldások és csodák között jártak. Kettévált előttük a Vörös-tenger. Hús potyogott nekik az égből. Isten mindent megtett azért, hogy ők bőségben éljenek. Elhalmoz téged minden jóval mondja Mózes. Amikor pedig eltávolították magukat az együttműködésből, amikor felrúgták Istennel a kapcsolatot, akkor nélküle csakis a saját maguk rossz oldala győzedelmeskedett és viták és megosztottságok támadtak közöttük. De amikor figyeltek Istenre, akkor minden rendben volt. Nem mondta azt az Úr hogy ez még nem elég, ennél több kell. Isten akarata nem túl nehéz. Nem kíván tőlünk olyat, amire nem vagyunk képesek. Nem kéri az alacsonytól, hogy üsse meg a kétméteres mércét. Nem kéri az ügyetlentől, hogy gyöngyfűző versenyt nyerjen, nem kér fából vaskarikát. Hanem Isten mindenki számára megérthető akar lenni erejétől, intelligenciájától, gazdagságától függetlenül. Ezért lehetnek Bibliafordítások, ezért lehetnek lelkészek és hittan tanárok, ezért vannak jó biblia magyarázó könyvek is. Ezért van Istentisztelet, bibliaóra. Korra, nemre, rasszra vagy világnézeti különbségekre való tekintet nélkül bárki keresheti az Istent. Nincsen semmilyen gátja. Illetve egyedül mi magunk tudunk a magunk gátja lenni ebben. Kereshető az Isten akarata és azt ígérte, hogy aki keres, az mind talál is és a zörgetőnek megnyittatik.

„Nincs távol tőled, nagyon is közel van…”

Távolságról vagy közelségről, közvetlenségről szólva be kell vallanunk az egyházaink hibáit és hiányosságait. Igazuknak van azoknak, akik életidegenséggel vádolják az egyházakat, valóban előző századok énekeit énekeljük, előző letűnt korok papi ruházatát használjuk, nem kényelmesek, otthonosak és hívogatóak a templomaink. Az egyházak valóban sokszor távoliak, és általuk az ő görbe tükrükben távolinak és avittnak tetszhet az Isten. De Istenről ez hamis kép, mert nincs messze, nagyon is közel van. Ő odafigyelt arra, hogy mindig a kor nyelvén szólaljon meg: a zsidóknak héberül próféták által, az újszövetség népe között már görögül is a nép nyelvét használva. Olyan képeket, olyan magyarázatokat használva, ami ismerős volt a hallgatóságnak. Isten igazán zseniális kreativitással kereste az utakat az emberhez. Merész dolog belegondolni, hogyha az Isten ma is akarna új kijelentést adni, azt vajon milyen csatornán tenné? Könnyen lehet, hogy épp a televízióban, vagy az interneten, vagy akár reppelve, vagy plakátokról. Isten minden korban aktuálisan megtalálta az emberhez vezető legjobb hangot és nekünk egyházaknak a bűnünk hogy ebben nem követjük őt, hogy lemaradtunk a korral. De ami biztos, hogy Isten akarata nem áll távol tőlünk, hanem közel van.

Adventben azt ünnepeljük, hogy Isten akarata, az élő ige és a parancsolatok betöltője Jézus Krisztus. Jézus Krisztus, testet öltött ezen a földön azért, hogy ne legyen távoli. Korábbi bibliafordítás úgy fordítja, hogy nem megfoghatatlan. Jézus Krisztus kézzel fogható testet öltött. Belépett a történelembe és nem csak azok számára tette magát kézzel foghatóvá, akik ölelték, simogatták, vagy meglapogatták a vállát, de azok számára is, akik keresztre feszítették. Mindezt értünk.

Kenyában a fővárosi presbiteriánus gyülekezetbe nagyon gazdag emberek járnak, mert a fővárosban a megélhetést csak a bankárok, mérnökök, politikusok nagy és tehetős emberek engedhetik meg maguknak. Minden gyülekezeti tagnak volt otthon bejárónője, kertésze és sofőrje. Engem annyira lenyűgözött amikor ezek az emberek mesélték azt, hogy a presbiterek egymást váltva vállalták hogy egy vagy két évre a családjukkal leköltöztek vidékre a félsivatagos törzsi területekre hogy ott misszionáljanak és az igehirdetés mellett a helyieknek építsenek a két kezükkel kórházat, iskolát, templomot. A leggazdagabbak tették félre az érdekeiket és kényelmüket azért, hogy segítsenek. Elhagyták a szociális és társadalmi státuszukat, lemondtak a kiváltságaikról önzetlenül. És közben nem derogált nekik hullámpala viskóban lakni és koszos vizet inni. Ennél még hatalmasabb gazdagságot hagyott ott Jézus akkor, amikor erre a földre született. És ez nem másért történt, hanem érted és értem.

magyaritott.jpg

Már nem mondhatja azt az ember, hogy á! Honnan tudná Isten milyen nehéz a földi élet. Meg hogy fáj a betegség, vagy milyen félelmetes a halál. Mert mindezekben sorstársa lett Jézus. Amikor úgy érzed, hogy magányos vagy, vagy nehézségben vagy, vagy csak épp úgy érzed, hogy senki nem ért meg, akkor emlékezz, akkor tudd, hogy Krisztus megélte ugyanezt, amit te. Neki is botlott el a lába kőben. Róla is mondtak rosszakat, volt, hogy át akarták verni, volt, hogy félreértették, volt, hogy elhagyták. Tudja, hogy milyen, és veled érez és segít, amikor veled ilyenek történnek.

Bod Péter tudós 18. századi prédikátor beszélt arról, hogy nem egy advent van.

Mert volt az az első advent, Jézus eljövetele a világtörténelembe ott akkor Betlehembe az első karácsonykor. A második, amikor eljön az ember szívébe. A harmadik pedig az, amikor majd az utolsó ítéletre érkezik magához gyűjteni az övéit.

Hadd beszéljek most a másodikról. Közel lenni az azt jelenti, hogy nem csak felületesen ismerem a másikat, mondjuk tudom a nevét. Hanem közel ahhoz vagyok, akivel merem megosztani az életemet gyengeségeivel, szégyeneivel, vagy áldásaival együtt. Jézus ebben az értelemben szeretne közeledni hozzád is. Az Isten keres téged. erről szól a jó pásztor példázata is, amiről a bibliaórán beszélgettünk a héten. Egyetlen bárány elkódorog a száz példányos nyájból. De a jó pásztor nem hagyja veszni, mert minden bárány olyan fontos neki, hogy utána megy. Vagy az elgurult pénzérme példázata, amikor a gazdasszony addig seper, addig keres, amíg meg nem találja az elgurult pénzt. Ezek a példázatok mind arról beszélnek, hogy nem nekünk embereknek kell erőnket megfeszítve, izomból, vagy akaratból kutatni, felderíteni az Istent, mert az Isten maga keres bennünket kegyelméből.

Micsoda öröm, hogy nem kell a zárt eget ostromolnunk, vagy óceánokon át üldözni az Istent és az ő akaratát, hajszolni a boldogságot, hanem az Isten maga jön hozzánk, közénk és szeretne velünk lenni, ha ezt mi is akarjuk. Láthatóvá teszi magát a láthatatlan Isten, véges és halandó életet vesz fel értünk a végtelen és halhatatlan Isten. Mikor és kitől kaptunk hasonlóan nagy dolgot? Mikor és ki tett ekkora gesztust felénk? Mikor és ki akart nekünk ennyire segíteni? Nincs már egyedül és magára hagyva az ember. Mert jön hozzá az Isten. Jön hozzá a megváltó, az üdvözítő, a fényhozó. Ha bármilyen sötétség készülne is elnyelni: hatalmi játszmák, politikai, gazdasági nyomás, az elhagyatottság, vagy a saját lelkem sötétsége, akkor is tudhatom, hogy Ő velem van. Immánuel a neve, azaz Velünk az Isten. Nem fölöttünk, előlünk eltakarva, rejtőzködve, hanem velünk.

„…nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben. „A te szádon és szíveden is ott lehet ezért a hála, hogy érted Jézus a mennyből lehajolt. A te szádon és szíveden is ott lehet ezért Isten dicsérete. A te szád és szíved is továbbadhatja ezt a jó hírt mindazoknak, akiket szeretsz, akiknek hasonló jót akarsz. Készüljünk így az ünnepre: hálával, dicsőítéssel és azzal, hogy továbbadjuk az örömhírt: Velünk az Isten.

43.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorszemereireformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr686972791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása