Textus: Jakab 4,8

Kedves Testvérek! Jakab apostol levelét olvasva arra fogunk bukkanni, hogy tele
van gyakorlati tanácsokkal különböző élethelyzetekre. Viszont az Istenről kevesebb szó esik benne, sokkal inkább arról beszél, hogyan kell élni a kereszténynek. Luther Márton neheztelt is ezért erre a levélre és szalma levélnek hívta. De azért maradt mégis a bibliánkban, mert ilyen gyöngyszem mondatok is elhangzanak benne, mint ez a felolvasott, ami egy kis evangélium.  Adventben a közeledésről beszélünk. Az elmúlt alkalommal beszéltünk arról, hogy Isten közeledik. Most az emberről szeretnék beszélni, aki döntéshelyzetbe kerül.

Közeledjetek Istenhez és ő közeledni fog hozzátok.
Én a teológia mellett kommunikációt is tanultam, ami újságírás és rádiózás mellett egy kevés kamerázást is jelentett. Tanultuk a képkivágásokat, hogy milyen tág, akkor minek kell látszania, hogy lesz egyre közelibb, és be kell látni, hogy én általában a legközelebbi képet szerettem, amikor ráközelítettünk egészen egy-ez ember arcára, ezt hívják úgy: premier plán. Mert így nem csak azt láttam, amit csinált és azt hallottam, amit mondott, de láttam az arc legapróbb mozdulatait is. Az apró fintort, mikor olyan dologról beszélt az alany, ami nem tetszik neki, a halvány mosolyt, amikor a családi emlékeiről kérdeztük, de kipróbáltuk azt is, hogy észrevesszük-e néhány ilyen jelenet vizsgálatakor a feszültséget, vagy azt, ha valaki hazudik. Többször sikerült kiszúrni azt az egy hamis információt, amit kértünk, hogy valahova egyetlen hazugságként építsenek be a riportalanyaink, akik szintén diákok voltak.  Ez a közeli kép ez segített a mondatok és a tettek mögé nézni. Olyan volt, mintha a színfalak mögé is belátnánk. Mintha nem csak a tettek volnának, hanem mögöttük felsejlenének a személyes okok is, az érzelmek, amelyek kiváltották azokat a tetteket. Többet láttunk, többet tudtunk meg egy-egy emberről, pedig valójában kevesebbet láttunk, hiszen egy szűkebb részt láttunk a világból.

Az Apostol azt mondja: közeledjünk Istenhez. Hogy ne csak egy személytelen erőként értelmezzük őt, ami mint a hullámzás csap minket hol jobbra, hol balra és hol magasan tart, hol meg a mélybe hagy zuhanni, hanem akarjuk megismerni Őt közelről, megérteni a szándékait. Hogy mi tetszik és mi nem tetszik neki. Akarjunk belátni a színfalak az események mögé. És ha még nem vagyunk teljesen meggyőződve az Ő igazságáról, hát adjunk neki egy esélyt, lépjünk közelebb, és buktassuk le, ha csak hazugság! Nem csak mi kamerával bűvészkedők szúrtuk ki a hazugságot, de volt kolléganőm, egy gyakorlott rádiós barátnőm is azt mondta, hogy ő mikor otthon visszahallgatja az interjúit és látja a hanghullámokat a monitoron, tudja, hogy hol szépített, hol nagyított, hol hazudott az interjúalany. Ha ilyen közel megyünk valakihez, akkor rajtakapjuk azon is, ha nem igaz. Ha hazugság. Ezért annak is, aki már hisz és annak is, aki még nem tudja mit is kezdjen ezzel az Istenkérdéssel, mindenkinek szól Jakab felszólítása: közeledj az Istenhez. Mert akkor kiderült. Mert akkor megismered.

Az ateista ismerőseim közül a leghangosabbaknak csak nagyon apró, részleges tudása van a Bibliáról, és abból is csak azt jegyzi meg, amibe ő beleköthet. Pedig itt az egész. Elolvasható! Megismerhető! És nincs más útja annak, hogy kiderítsem, hogy működik-e a hit, és valóban létezik-e Isten, minthogy kipróbálom. Minthogy rábízom magamat.

Amikor közeledésről beszélek, vissza kell, hogy utaljak a múlt heti igénkre. Az Ige, az nincs távol, hanem nagyon is közel van. Isten folyton közeledik az emberhez. Megteremtett, megkötötte az emberrel a szövetségét, kereste a nyelveket, a jeleket, az eseményeket, amikben beszélgethet vele, amivel a kapcsolatába vonhatja, és az első adventben elküldte saját fiát azért hogy még közelebb kerüljön hozzánk. Isten közel jött. Nem neked kell kezdeményezni ezt a közeledést, hiszen ő már nagy távolságokat ívelt át. Nekem csak reagálnod kell. Jakab apostol a zsidóból lett keresztényeknek írt, akik ezt jól tudták. Akiket már nem kellett meggyőzni arról, hogy mit tett értük Isten, de valahogy csak a szájukkal hitték, de a tetteiken nem látszott. Ezért sarkallja őket Jakab, hogy közeledjenek. Ha tudják, hogy Isten milyen közel jött hozzájuk, akkor most reagáljanak!

És akkor is reagálsz, ha nem reagálsz. Képzeljük el az esetet, hogy a menyasszony elé letérdel a vőlegény, veszi a bátorságát, kinyitja a gyűrűs dobozt és megkérdi: Hozzám jössz? És a menyasszony nem válaszol. Ha azt hiszed, hogy te még halogatod, hogy választ adj, az is egy válasz. A kommunikáció szakon volt egy ilyen alaptézisünk hogy nem lehet nem kommunikálni, mert ugye a nem kommunikáció is kommunikáció, azaz ha hátat fordítok és nem beszélek veled, az bizony pont olyan beszédes, mintha azt mondanám, hogy pukkadj meg, vagy azt hogy nem érdekelsz, vagy azt hogy félek tőled és ezért nem válaszolok. A csönd is beszédes tud lenni.  Bagdy Emőke kedves református pszichológus asszony is szokta mondani, hogy nem akkor van baj, amikor a házaspár tányérokat vágdos egymás fejéhez. Nem azzal van baj, ha kiabálnak, mert akkor még éreznek valamit, akkor még reagálnak egymásra, akkor még menthető a helyzet. A baj akkor van, mikor már beállt a csend. Azt sokkal nehezebb feloldani, mert akkor talán már lemondtak egymásról. A csönd is beszédes, sokszor beszédesebb egy nemleges válasznál is.

Szóval adsz egy esélyt Istennek azzal, hogy lépsz egyet felé?

És nem nagy dolgokról van szó. Isten már meglépte a hatalmasat.  Sokszor általában éppen egy kis lépést vár. Néha éppen csak egy imádságnyi távolságban van tőlünk az Isten. Mondok egy példát.  A férjem gyülekezetéhez kötődik egy fiatal lány, aki Angliában él. És noha itthon valahogy nem érintette meg az Isten, de ott kint talált egy közösséget, ahova szívesen eljárt és ahol szívesen hallott Istenről. Igen ám, de a munkahelyén beosztották olyan műszakba, hogy a vasárnapjai foglaltak lettek, és nem tudott eljárni. Sokat törte a fejét mi legyen. És úgy döntött körül néz, akadna-e más munka neki. Egyelőre nem mondott föl, de beadta a jelentkezését. És az első helyre, ahova 90-en jelentkeztek, felvették. Így most egy jobb állásba került, mint előtte volt, és még el is tud járni a gyülekezetbe. Tett egy kis lépést. Még csak nem is kockáztatott vele egyelőre semmit. De az Isten hozzá tette a magáét, a maga áldását és egy nagyon jó történet kerekedett belőle, egy csoda, amit átélhetett. Mert egy kis lépést hozni afelé az Isten felé, akivel még csak ismerkedik, aki felé még biztos vannak kérdései és kételyei, de szeretett volna közeledni hozzá, és az Isten megsegítette nem is akár hogyan. 

Isten, amikor azt kéri Jakab szavaival hogy közeledj hozzá, akkor csak arra kér, hogy lépj bele te is a párbeszédbe vele, lépj be te is az együttműködésbe vele. Legyetek a szövetségben partnerek részestársak, felek. Bármilyen picit is tudsz beleadni a vele való együttműködésbe, azt add, és ő megsokszorozza és kipótolja azt. Tegnap egy Tiszáninnen szolgáló lelkész barátommal beszélgettem. Mondta, hogy most három munkakört is végez, és ezért elaprózódik az ereje, és túl sok van rá, mindenütt csak tűzoltó munkát végez. Azt mondta, hogyha számokban akarja kifejezni és az a munka amit el kéne végezni az a 100%, akkor ő most csak olyan 15%-on teljesít. És mégis, ennek ellenére az Úristen kipótolja, és eddig minden olyan jól sikerült, mintha valóban lenne ideje rá.  De gondoljunk csak az ötezer ember megvendégelésének a történetére. Jézus azt mondja a tanítványoknak: ti adjatok neki enni. De hát ők csak öt kenyeret és két halat találnak egy fiúcskánál. És mégis elég, sőt még sok is lesz, mert ha ők ezt a maguk lépését, a maguk részét beleteszik, az Jézus kezében megsokszorozódik.  Elég tőled és tőlem egy kis lépés. Mondjuk, valamiről lemondasz, mert tudod, hogy az Isten nem helyesli. Vagy veszel valami könyvet, ami segít megérteni az igét, mert néha olyan nehéz olvasnod. Vagy megteszed, hogy öt perccel előbb felkelsz azért, hogy még elolvasd reggel, amit a bibliaolvasó kalauz aznapra kijelölt a Bibliából. Vagy végiggondolod, melyik ismerőseidnek, családtagjaidnak van szüksége rá, hogy imádkozz értük. Vagy csak nem ugrassz bele a szokásos bűneidbe. Nem hazudsz ott, ahol olyan könnyű lenne rövidre zárni a problémát egy kis füllentéssel. Nem mész bele abba, hogy átverjétek a munkatársat. Nem pletykálod ki a háta mögött a szomszédodat akkor sem, ha már nagyon ott lenne a szádon.  Vagy most az egyszer szánsz időt meghallgatni azt az ismerősödet, aki elől egyébként el szoktál menekülni, mert nem érdekel. Ezek mind-mind lépések Isten felé, amelyek válasza lehetnek az Ő közeledésének. Ezek mind ajtónyitások az ő kopogtatására válaszul.

Legyen advent az ideje annak, amikor elgondolkodsz egyetlen lépésen, hogy te mit tehetnél, hogy közelíts az Úrhoz. Keress egy területét az életednek, amin tudsz tenni egy lépést. Kezdetben nem kell, hogy hatalmas legyen, akár csak egy egész apró és figyeld, hogy mi történik!

Isten már igent mondott Rád, amikor megteremtett, amikor kiválasztott, amikor megváltott. Ő már elhatározta magát, hogy kellesz neki. Mi lesz a válaszod? Hozzá mész-e? Közeledsz-e hozzá? Akarod-e megismerni?

Kívánom, hogy Adventben, amikor az Úr eljövetelét ünnepeljük és várjuk, akkor találj egy pontot az életedben, amivel közeledhetsz. Mert Isten máris közeledett és elköteleződött melletted és még inkább szeretné szorosra fűzni veled is a kapcsolatát.  Várja, hogy te is őszintén, meggyőződéssel tudj igent mondani Őrá. Ámen!