Luk 1,26-39

Üdvöz légy kegyelembe fogadott! Gábriel angyal jelenti a jó hírt. Illetve várjunk csak. Jó hír ez egy kamasz lánynak? Mária ekkor olyan 13-15 éves lehetett. Jó hír ez neki hogy még nem is házas, még csak jegyes, még nem érinthették egymást Józseffel és terhes? Jóhír ez? Vagy inkább a falu botránya? Nem véletlen, hogy az angyalnak meg is kell nyugtatni Máriát miután köszönti őt. Azt mondja: ne félj. Már csak az is biztos megdobogtatta Mária szívét, hogy egyszer csak egy angyal áll a szobában, de hát még maga a hír. Szóval jó hír, vagy botrány?

Örülj?

Hétköznapi botrány lenne ez a történet: egy tizenéves egyedülálló lány becsületén folt esik, nem tudják honnan, kitől van gyermeke. Hétköznapi botrány, ami meghatároz két életet: az anyáét és a babáét is. Hétköznapi botrány lenne csak ha megpróbáljuk Isten nélkül értelmezni a történetet, ha őt művileg kivonjuk az eseményekből. Angyali jelenés mínusz Isten, egyelő: Mária őrült. Mária terhessége mínusz Isten egyenlő szégyen és gyalázat.

De jó, hogy nem ez történik, illetve nem ennyi történik, hogy Isten nem kivonható a történetből, mert annyi sok részletet fésült össze, annyi „véletlent alakított, hogy elhazudhatatlan az ő jelenléte.. Mert az Isten előre kibélelte ezt a történetet gondoskodással.  Például úgy, hogy Mária higgyen az angyal szavának, mert unokatestvére Erzsébet, aki idős volt és meddő, szintén gyermeket vár, ő már a hatodik hónapban van, ő lesz keresztelő János anyja. Keresztelő János egész élete pedig Jézus földre jövetelét, csodáit, tanítását és váltság halálát készíti elő. Ő a kiáltó hang a pusztában, aki hirdeti, hogy elközelített az, akit annyi évszázadon át vártak. Szóval, ha Mária elsőre azt hitte volna, hogy biztosan csak hallucinált, vagy megőrült, hát kapott egy bizonyítékot rokonának, Erzsébetnek a terhességében. Erzsébet maga volt a jel. Aztán az is egy gond volt, hogy akkor most mi lesz az ő tervezett házasságával. Hogy venné el őt József, ha valaki más gyermekével várandós? Vajon fog neki hinni ha elmondja az angyal szavait? Ettől a gyötrődéstől is megkíméli Isten Máriát, mert Józsefhez is küld egy angyalt, hogy ne hagyja el Máriát, mert valóban nem földi személy gyermekét hordja a szíve alatt. Pedig József már pont eldöntötte, hogy diszkréten és titokban felbontják az eljegyzést.

Az Úr, a nagy intéző rengeteg szálat font egybe és igazított el azért, hogy egyrészt Mária felvállalhassa a megváltó anyjának csöppet sem egyszerű szerepét, másrészt hogy előkészítse a Messiás földre jövetelét. A  bibliánkban ábrázolt korok egyikében sincs ennyi angyali jelenés, mint itt, amikor kulcsfontosságú volt, hogy minden klappoljon. Hogy odaérjenek a bölcsek a jászolhoz, hogy Heródes ne tudja megölni a csecsemő-testet-öltött Jézust, hogy a próféciák által megjelölt helyen szülessen a meg az ígért új király. Szóval különösen is sok véletlent kellett az Istennek úgy intéznie, hogy az jó legyen.

Mária örülj! Annak örülj, hogy része lehetsz ennek a hihetetlen nagy tervnek, amiben a saját megváltásod és mindenkié végbemegy. Ezért szól ma nekünk is az angyal üdvözlése: örülj kegyelembe fogadott, az Úr van veled!

Mert ha belegondolunk, a mi életünk számtalan szálát is összerendezte azért az Isten, hogy valamiképpen minden egybe vágjon ahhoz, hogy megszülethessen bennünk a megváltóba vetett hit. Mert volt valaki, aki megtanított imádkozni, aki bibliát adott a kezedbe, és ez mind nem elég, volt, aki mindezt úgy tette, hogy az számodra szent és őszinte volt. És bár biztosan kezdetben féltél, hogy ezért majd megvetnek és kinevetnek, azért mégsem lettél száműzött a világodban. A te szívedben is úgy született meg Krisztus, hogy azt az Isten már jó régóta munkálta, tervezte. Élére állította az univerzum erőit azért, hogy te megtalálhasd az üdvösségedet.

Ezért te se próbáld őt kivonni életed tényezői közül. Ne hivatkozz szerencsére, mázlira, sorsra, az mind Isten volt. És végképp ne próbáljuk meg Istent és az ő tervét, akaratát kivonni a mi ünnepünkből! Időről-időre az ember megpróbálja kivonni az Istent a karácsonyából, mert ugye egyre kevesebben hisznek benne. Első próbálkozásra próbálták a szeretet ünnepévé tenni, az emberi szeretet ünnepévé. Aztán a családévá. Aztán már csak a gyerekekévé. Mintha a szülők, nagyszülők csak azért vállalnák a bohóckodást a fával, az étellel az ajándékokkal, hogy a gyermekeknek fenntartsák ezt a szokást. Vagy vannak, aki egyszerű kultúrtörténeti hagyománynak tartják karácsonyt. Nem utolsósorban kicsit megnyomorít minket az, ahogyan Amerikából elterjedve egyre többen belekeverik a Mikulás ünnepét. Mindenesetre Isteni faktor nélkül nem csak Mária története lenne tragédia, de a miénk is. Mert hogy hiányozhat egy ünnepről épp az ünnepelt?

Képzeljük el ezt egy pillanatra mennyire fals. Képzeljük magunkat egy szülinapos helyébe, akit nem hívtak meg a saját szülinapjára. Csak leülnek nélküle, megeszik a lakomát, megeszik a tortáját, felbontják és használni kezdik az ajándékait. Ugye kínos? Ugye rosszul esik? Ugye nagyon meghökkentő kép, ahogy a szülinapos csak az ablakon kívülről láthatja a saját ünneplését, mert nem hívták meg? Na ilyen fancsali az a karácsony ünneplés, ahova Jézust nem hívták meg. Ahol megpróbálják az életet úgy élni mintha Isten csak emberi kitaláció volna. Ahelyett, hogy átadnád magadat a kétkedők kórusának és divatoknak, inkább csak egészen egyszerűen örülj! Örülj, mert még ha te esetleg tétovázol is, hogy mennyire akarod Istent, Ő már döntött rólad, Ő akar. Ő a kegyelmébe fogad.

Mit jelent ez a kegyelem?

Előttem van egy jelenet egy magyar rövidfilmből, a szeretetnepperből. Egy árva ikerpárról szól, akik közül az egyik elszökik a nevelő intézetből és maffiózó lesz. Egy szórakozó helyen egy jelenetben megjelenik az ördög maga, és elkezdi Istennek sorolni a maffiózó bűneit. Elég komoly és félelmetes lajstrom. Viszont az egyik szelíd pincér képében megjelenik Jézus is és miután az ördög elsorolta amit akart, egyszerűen megmutatja Istennek a kezein a szegek helyét. És Isten tovább engedi élni a maffiózót. Mi, akik el vagyunk veszve, akik nem tudunk nem vétkezni, egyszerre befogadtattunk Isten kegyelmébe. Valóban peres ügy ez, valódi tárgyalás ez: az ördög, aki vádol bennünket, és aki mindig talál bennünk annyi meggyőző rosszat, aki minden kísértésünket és gonosz gondolatunkat meg fogja mutatni Isten előtt bizonygatva, hogy nem vagyunk érdemesek az ő szeretetére. De Krisztus, mint a mi védőügyvédünk magára vállalta a büntetést. Így szabadon és megszabadulva távozhatunk. Ez a kegyelem. Ez az amnesztia, az adósság elengedése, a bűnbocsánat. Ezt más nem adhatja meg, mint a földre jövő Jézus, aki ember, hogy az emberek helyett szenvedje el a büntetést, de egyben Isten is, hogy ebbe velünk ellentétben ne haljon bele, és ne kárhozzon el, hanem a halált legyőzve új életre támadjon, és majd támasszon bennünket is.

Velünk az Úr

Azért lehetünk kegyelembe fogadottak, mert az Úr Jézus van velünk. Mert ő nem ellenünk van, vagy tőlünk távol, hanem az oldalunkra és pártunkra állt. És ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Onnantól egyértelmű hogy nekünk bajunk nem eshet, akárhogyan is vádol a sátán.

Örülj kegyelembe fogadott, mert az Úr van veled! Nem egy zugügyvéd, még csak nem is a legsztároltabb ámde Isten előtt tehetetlen jogász, hanem az, akinél többet soha senki nem tett érted. Ez a valaki jön a földre karácsonyban. Őt várjuk minden vendégségbe, minden asztalközösségünkbe. Azért ajándékozunk, mert tudjuk mi már tőle megkaptuk mindazt, amire igazán szükségünk van: a bűnbocsánatot és az örök életet.

Végezetül: Az angyal szava: Örülj kegyelembe fogadott, a legjobb hír nekünk a múltunkról: azt jelenti, hogy minden okkal történt. Hogy a mi életünkben is gondosan szerkesztette Isten a szálakat azért, hogy ma például itt legyünk. Talán nem látjuk be, talán csak odaát fogjuk megérteni, de mi is Isten tervében szerepelünk, mint Mária. Istennek van nekem szánt feladata is. Ez a jóhír a múltamról. Egyúttal viszont nagy reménység ez a rövid ige a jövőmre vonatkozóan. Hogy Jézus velem van és velem lesz.

Emlékezzünk, Mózes számára egyetlen dolgot árul el magáról a csipkebokorból bemutatkozó Isten: hogy vele lesz. Vagyok, aki vagyok, de veled megyek a fáraó elé. Kicsivel később, miután a megszabadult nép megkapja Isten szövetségét a kőtáblák képében, már maga Mózes mondja azt hogy nem megyünk innen sehova, ha a Te orcád nem jön velünk. Ha jelenléteddel el nem kísérsz bennünket. Mózes megérezte micsoda erő, micsoda különbség ha az Isten ott van.

Szóval kívánom hogy ez az Isteni jelenlét legyen számunkra biztonság, bizonyosság és remény. Ezzel tápláljon éltessen bennünket az ünnep! Isten áldott jelenlétét kívánom mindnyájunknak! Ámen