A tízparancsolat magyarázatában eljutottunk a negyedik parancsolatig. Ez az utolsó parancsolat az első kőtábláról, arról a kőtábláról, amely az Isten és ember viszonyának az egyensúlyát szeretné munkálni, jövő vasárnaptól pedig már az ember és ember közötti együttélési szabályokról fogunk együtt gondolkodni.  Azt tanították nekem, hogy amikor beszélek, akkor a mondandóm elején és végén rejtsem el a legfontosabb, leghangsúlyosabb, legértékesebb mondanivalót. Nekem gyanúm, hogy Isten is így tett ennek a kőtáblának a megalkotásakor. Figyeljünk most tehát az első kőtábla utolsó parancsolatára.Négy pontban szeretnék beszélni arról, hogy miért is szenteljük meg a nyugalon napját. (Magadért, hogy az életed egy hetede más legyen, hogy megélhesd a szeretetet, és mert a vasárnap a szabadítás napja)

Szenteld meg a nyugalom napját – magadért!

Hihetetlen időt és pénzt vesz igénybe az, hogy gondozzuk és egészségesen tartsuk a testünket. Orvosi kiadások, vizsgálatok, kozmetikai szerek, egészségmegőrző programok… A reggeli elkészülés alatt is mennyit foglalkozunk a testünkkel, hogy szalonképes, hogy munkaképes állapotba hozzuk. Mikor foglalkozunk a lelkünkkel? Tudták, hogy orvosok szerint a testi bajok 73%-a mögött lelki eredetű probléma húzódik? Ezeket hívjuk úgynevezett pszichoszomatikus betegségeknek, vagy tüneteknek. Pszicho, azaz lelki okai vannak a teljesen egyszerű testi betegségeknek. Szóval mivel is teszünk többet magunkért? Az egészségügyi kiadásainkkal, vagy azzal, ha a lelkünknek is adunk időt és teret? Farkas József egy kedves igehirdetőm azt mondja, hogy ahhoz hogy ezt a terhes földi életet kibírjuk, folyton újra kell tankolni a túlnaniból. Erőt és energiát meríteni a földön túli szférákból, az Istentől. Ahogyan fel kell tölteni a telefonjainkat, úgy nekünk is feltöltésre, feltöltekezésre van szükségünk, mi sem bírunk el minden nyomással, minden nehézséggel, szomorúsággal, vagy változással a saját erőnkből lemerülés nélkül, folytonosan, megállás nélkül.  Nekünk embereknek is szükségünk van reformációra, azaz visszaalakításra. Mert sokszor elkavarodunk az előzetes szándékainktól vagy éppen ellene megyünk az értékrendünknek, szükség van időre és alkalomra ahhoz hogy az ember végiggondolja az életét, és Isten fényében visszaalakítsa azt olyanra, amilyenre az Úr tervezte. Kipótolja azt ami megfogyatkozott és levagdossa azt, ahol vadhajtások nőttek.

Ahogy szükség van időt tölteni a szeretteinkkel, ahhoz hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, úgy az Istennel eltöltött közös időre is szükség van. Ez a találkozás, amiben például megkönnyebbülhetünk újra és újra a bűneinktől, amelyek napról napra ragadnak ránk: kísértések, romboló vágyak, indulatok formájában, azt itt lemoshatjuk magunkról, letehetjük Isten elé és megkönnyebbülhetünk. Ebben a találkozásban nyerünk feloldozást. Ebben a találkozásban nyerünk lelki egészséget, ami sokban meghatározza a testit is. Skrabski Árpás és Kopp Mária kutatásai nyomán már azt is tudjuk hogy valóban tovább él az, aki hitben él. Nagyobb a várható élettartama. Biológiai hatása van, egészségmegőrző hatása van a lélekkel való foglalkozásnak. Bárki utána olvashat.

Azért is szükségünk van a hetedik nap szentségére, hogy megszűnjünk a munkának. Hogy kikapcsoljunk a mókuskerékből. Mert olyan könnyen tud így egy élet önmaga körül forgóvá válni. Dolgozunk, hogy legyen mit ennünk, és eszünk, hogy legyen erőnk dolgozni. Ha csak ennyivel telik az életünk, akkor minden értéket, motivációt szépen elveszítünk a parttalan folytonos pörgésben. Szükségünk van olyan időre is, amikor élvezzük a munkánk hiányát és annak a gyümölcsét. Szükségünk van erre az aktív kikapcsolódásra, erre az egészen másra, ami itt a templomban is történik. Nem csak magadat véded meg ezzel és a saját egészségedet, de a családodat is. Hány asszony válik el azért, mert már nem is látja és ezért nem is ismeri a férjét, annyira sokat dolgozik. Hány gyermek kezd el azért pótszerek után nyúlni mert úgy érzi nem törődnek vele, csak a pénzt hajtják a szülei. Fontos hogy lássák: meg tudsz állni, és velük is és Istennel is tudsz időt tölteni. Kezdődjön a vasárnap egy istentisztelettel és folytatódjon egy jó kirándulással. Vagy egy nagy játszódélutánnal. Legyen ez a nap szent és elkerített a munkahelyi ügyektől, telefonoktól, üzenetektől.  Mutasd meg, hogy az emberélet értéke több mint amit a két kezével megkeres. Az ember nem egyenlő a munkájánál, hanem sokkal több annál. Jézus Krisztus amikor tanít a hetedik nap szentségéről így fogalmaz: A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.

Szenteld meg a nyugalom napját – az életed egy hetede legyen más!

Abban hogy az ember mire mennyi időt és pénzt fordít, abban leolvasható az illető értékrendje. Isten azt kérte Izrael népétől, hogy ebben az egy napban különbözzön a többi néptől. Nem kérte, hogy az ő hívei tetoválják a fejükre azt hogy hozzá tartoznak. Nem kérte azt, hogy valami különcféle ruhával mutassák a maguk másságát. Azt sem kérte, hogy költözzenek kis saját fallal vett kolóniákba, mint ahogyan azt néhány szekta tette, vagy hogy tartsanak demonstratív felvonulásokat. Azt kérte, azzal mutassák meg a másságukat, hogy a vasárnapot vele töltik. Azaz egyrészt nem dolgoznak. De ez önmagában kevés lenne, mert azt kérte Isten szenteljük meg azt az időt. Hát mit jelent szentnek lenni? Isten számára elkülönítettnek. Legyen a vasárnap, az időnk egy hetede az Úrnak szentelve, amikor tudakoljuk az Ő akaratát, amikor esélyt adunk annak, hogy szóljon hozzánk és irányt mutasson. Egy heted rész a zaj helyett a csendnek, a felszín helyett a mélységnek, a lelki tápláléknak.  Egy heted idő arra, hogy megmutasd, hogy az ajándékai mögött még mindig nem felejtkeztél el az ajándékozóról. Ki adott szeretteket, akikkel együtt lehetsz? Ki adott erőt arra, hogy végezhesd a munkádat? Ki áld meg naponta annyi erővel, hogy fel tudj kelni és a dolgaid után eredj? Mivel fejezed ki azt, hogy még nem feledkeztél el arról, hogy ez nem természetes? Mivel fejezed ki azt, hogy tudod  hogy Isten ezeknek az oka? Azzal fejezheted ki, ha ott vagy a heti rendszeres láthatásokon. Ha eljössz a találkozóra. Ha engeded, hogy hatással legyen az életedre. Nem nulla-huszonnégyben, még csak nem is tizenkét órás huzamban, de időd egy hetedében.

Szenteld meg a nyugalom napját – hogy megélhesd a szeretetet!

Gary Chapman hívő párkapcsolatokkal foglalkozó szakember több könyvet írt arról, hogy a szeretet kifejezésének több nyelve van, ő maga 5-öt sorol fel. Az első ilyen a kedves szavak. Amikor a másikat dicsérem, figyelmes vagyok vele. A második az érintés. A vállveregetés, a simogatás, az ölelés, ezekben is meg mutatjuk a szeretetünket. Szeretetnyelv még a szívesség, amikor a másiknak segítek valamiben. Ilyen nyelv még az ajándékok nyelve. Nem drágaságoké, hanem apró  figyelmességeké, amelyek kifejezik, hogy ismerlek, szeretlek, és amire vágysz, vagy szükséged van, az nekem is fontos. Az utolsó pedig a minőségi idő. A közös időtöltés nem úgy, hogy együtt bámuljuk a tévét, hanem úgy, hogy aktívan egymásra figyelünk, beszélgetünk, együtt sétálunk, vagy társasozunk.

Vasárnaponta kétféle szeretetnyelven is kifejezhetjük Istennek hogy fontos nekünk: a dicsérő szavak nyelvén énekben, imádságba, igeolvasásban, és minőségi időtöltésben, amikor ráfigyelünk az igében, aztán ő figyel ránk az elé hozott imádságainkban. Ragadjuk meg a lehetőséget!

Azért is gyere Isten közelségébe így vasárnaponta, mert testvérekre, családra lelhetsz. A gyülekezet közössége lehet számodra otthonná és családdá, akik közé jó megérkezni, akikkel ismerjük egymás gondját, baját, akik segítenek ha baj van. Akik képesek anélkül meghallgatni, hogy elítélnének és veled örülni anélkül, hogy érdekük fűződne hozzá.  Ha Istent és az ő akaratát keresed, társakra is fogsz bukkanni  ezen az úton. Velük kapcsolatban is megélheted a szeretetet.

Szenteld meg a nyugalom napját, mert a szabadítás napja!

Isten két eseményre  is hivatkozik a tízparancsolatban hogy miért épp ezt a napot szentelje meg az ember. Először is mert a teremtés után ekkor pihent meg Isten. Másodszor, mert a szabadítás napja, az Egyiptomi szolgaságból való kivezetésre emlékeztető nap is ez.  Így nem csak szabad nap hetedik nap, de szabadító nap. Az Ószövetségünkben a hetedik nap még a szombatot jelentette, mert a szombat volt az akkori naptárban az utolsó nap és vasárnap már a hét első napja volt. Ezért is ünnepeljük mi már vasárnapon, mert az a hetedik napja a mi naptárazásunk szerinti hétnek. De még valamiért ünnepeljük a vasárnapot és nem a szombatot. Ennek az oka pedig húsvét. Amikor Jézus feltámad a halálból és ezzel mutatja meg, hogy legyőzte a mi bűneinket és legyőzte értünk a halált. Egy még nagyobb szabadítás történik itt, még mélyebb fogságból, mint az egyiptomi volt. Így minden vasárnap azt ünnepeljük, hogy szabadok vagyunk a bűneinktől és szabadok vagyunk a haláltól, helyünk van a mennyben.

Ennek tudata adhat egyedül teljes szabadságot. Amikor ugyan végzem a dolgomat, de nem hagyom hogy elnyeljen a munkám, mert tudom hogy ennél több az életem értelme. Amikor bár megviselnek az e földi konfliktusok, de nem rettenek meg, vagy keseredem meg attól ha nem találok megoldást, mert tudom, hogy Istennél odaát meg lesz a megoldása. Amikor nem folytatok vérre menő küzdelmet rangokért, pozíciókért, mert tudom, hogy a legfontosabb helyem már el van készítve a mennyben. Amikor ugyan fáj bármely családtagom elveszítése, de nem kell beleroppannom, mert tudhatom, hogy van számára is és számomra is feltámadás. Szabad lehetek e földi hatalmasságoktól, legyen az a főnököm, a politika, a gazdaság, a társadalmi nyomás. Mert tudom, hogy felettem egyetlen hatalom diktál: az, aki saját élete árán megmentette az én örök életemet: Jézus Krisztus. Ne feledjünk neki ezért a szabadságért naponta, és vasárnaponta hálát adni! Ámen!