Karácsony első  napja
Lekció: Luk 2, 1-19Textus: Luk 2, 19

Pár napja olvasgattam az interneten. Meghökkentett, hogy milyen véleményeket alkotnak a velem idős fiatalok a karácsonyról. A következőkben néhány részletet olvasok fel a fiatalok írásaiból, arról, hogyan éreznek a karácsonnyal kapcsolatban.

„Szóval az van, hogy az utóbbi 4 karácsonyra 3-szor kaptam inget. Az utóbbi 4 évben kb 3-szor volt rajtam ing. És ezt ők is tudják. Nem értem!”

 „Ha jobban utánaszámolok, 15 éve biztosan nem karácsonyoztam mindkét szülőmmel egyszerre mindesetre jól titkolom, hogy gyomoridegem van, ha arra gondolok, h min pattanhat ki a balhé”

„Igazából a szeretet ünnepe arról szól, hogy mire az ajándékokat kell átadni, addigra mindenkivel összevesztél, akinek ajándékot adsz”

„A karácsony jelen formájában isten büntetése mohóságunkért.”

Düh, gyomorideg, utálat, Isten büntetése…Mennyi minden forog az emberek fejében miközben ülnek egy asztal körül. Mennyi minden forog az emberek szívében, amikor együtt ünnepelnek. Az előbb olvasott 20-as, 30-as fiataloknak csupa keserűség volt a gondolataiban. Elmúlt konfliktusok sebei, félelmek, sértettség, fájdalom, mindegyik fanyar volt a maga módján. Sok családi neheztelést, meg feszültséget hoz a felszínre a fáradtságunk, az ahogyan lerogyunk a fa alá. Mondják ránk magyarokra, hogy a mi lelkiállapotunk különösen is kesernyés, ezért nehezen szabadulunk föl, nehezen ünnepelünk, nehezen adjuk át magunkat az örömnek. Hogyan lehetne az ünnepünk, a közösségünk kevésbé szívettépő? Hogyan lehetne szívbarát, mint az a bizonyos margarin?

Fókuszáljunk most egy kicsit Máriára. Az ő helyzete messze van a képeslapok idilljétől.

Fiatal tizenéves lányról beszélünk, valahol tizenegy és tizenhat év között, akinek minden oka meg volt a félelemre, a bántottságra, a fájdalomra. Hiszen már azon is izgulhatott egy sort, hogy vajon József nem küldi-e el szégyenszemre magától a lányt. Elhiszi-e neki, hogy ő nem egy megesett hajadon, hanem Isten kiszemeltje? Aztán amikor ez a konfliktus jól záródott, akkor meg jön ez a népszámlálós kalamajka. Útra kell kelni és az út jó 160 kilométer Názárettől Betlehemig. Amennyit tudok a terhességről, az alapján nem éppen leányálom az utolsó napjait szamárháton, meg saját lábon utazgatva tölteni. Szintén nem leányálom, hogy ki tudja, hol jön  el a szülésnek a pillanata, lesz-e körülöttük legalább egy kis friss víz, vagy bármi hajlék a fejük fölött. Egy ilyen kiszolgáltatott elesett helyzetben lenni ennyi bizonytalansággal… Én egész biztos, hogy Mária helyében aggódtam volna, cseppet sem éreztem volna magam komfortosan és biztonságban. Aztán ugyan sikerül megérkezni Betlehembe, de senki nem akar értelmes normális szállást biztosítani számukra. Hát micsoda embertelen bánásmód ez? Mária helyében biztosan fel lettem volna háborodva: hiszen nem látják, hogy áldott állapotban van? Hát még a buszon is átadjuk a kismamáknak a helyet, nem még ha ilyen helyzetről van szó.

Aztán fájdalom, vér és verejték árán megszületik a gyermek ebben az egyébként alkalmatlan és legkevésbé sem steril barlang istállóban, ráadásul még idegenek is jönnek itt zavarogni. Nem tudom, melyik kismama fogadna szívesen szülés utáni állapotában ekkora vendégsereget. Biztosan bosszús volnék Mária helyében, hogy mégis mit keresnek ezek itt, nem látják, hogy zavarnak? Ez itt egy gyermekágyas asszony és egy újszülött. Máriának voltak nehézségei és könnyen bebeszélhette volna magának, hogy ez bizony Isten büntetése. De nem ez történik.

Mária viszont mindezeket a nehézségeket és bosszúságokat nem jegyzi meg és nem forgatja magában. Az egy, amit viszont valóban megőriz és forgat a szívében az a pásztorok által hozott hír, az angyali szózat. Hogy az ő fia öröm lesz. Az egész nép öröme lesz. Hogy ő lesz az üdvözítő. A magyar fordításunk ezt a szót használja, hogy üdvözítő, de a szótér szó jelenti azt is hogy megszabadító, mikor a rabszolgát megvásárolják, de nem azért, hogy tulajdon legyen, hanem azért, hogy felszabadítsák. Meg jelenti azt is, hogy gyógyító. Mindenképpen azt jelenti ez, hogy valamilyen elromlott dolgot állít helyre a született gyermek. Helyreállítja az Atya Istennel elromlott kapcsolatunkat, megbékít az Istennel, és ez a feltétele annak, hogy önmagammal is békében lehessek és a környezetemmel is. Ez az üzenet, ezek a szavak maradnak meg Máriának, ezeket a szavakat ízlelgeti, és ezeket próbálja elgondolni, hogy vajon hogy fog ez végbemenni.

Mindaz a hányattatás, ami miatt joggal neheztelhetne, eltörpül amellett, hogy ilyen híreket hall. Hogy örömhírt hall. Hogy ezt forgatja magában, az azt jelenti az eredeti szöveg szerint, hogy fontolgatta, töprengett rajta. Rajtunk is múlik, hogy a sok bennünket érő hatás közül mit hagyunk magunkon eluralkodni, min töprengünk, mit forgatunk.

Te vajon mit őrizgetsz a szívedben így karácsonykor? Egy lelkész barátom mesélte, hogy egy előző télen, amikor nagy hó volt vettek a gyülekezetnek egy ilyen elektromos hómaró gépet. De sajnos nem bizonyult túl hatékonynak a gép, mert ahogy a járdáról beforgatta volna a havat percenként eltömődött valami szeméttel, ami a hó alatt rejtőzött. Csokispapírral, ottmaradt levelekkel, bottal. Hasonló módon a szívünk gépezetét is sokszor eltömíti az ilyen szemét. Idegeskedés, aggodalom, feszültség, bosszú, ellenségeskedés forog, pörög a szívünkben, ami terhel, mérgez és fáraszt, elveszi a helyet sok fontos dologtól. Ez a sok méreg,  szenny, ami ott van a szívünk mélyén eltömi a szívünket, az eredmény pedig akár olyan komoly következményekkel is megjelenhet az életünkben mint az infarktus, agyvérzés, megkeseredettség, zavartság, céltalanság, bizonytalanság. De már az is elég baj, ha csak az ünnepünket rontja el. Az orvosok becslése szerint 73%-a a betegségeknek lelki eredetű. Megakad tőle a gépezet. Vegyünk példát Máriáról, akinek minden sérelmét sikerült elengedni, sikerült nem meglovagolni, mert olyan örömhírt kap. És nem csak Mária számára örömhír ez, de az egész világ számára. Gyökössy Bandi bácsi írja, hogy boldogok, akik látják a fában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót is. Akik látják a nagy egészet, és akik szemében Jézus nem marad meg jászolban fekvő tehetetlen Jézuska, hanem karácsonykor is pontosan tudják, hogy helyettünk ő fog függeni a kereszten. Azért, hogy te újra visszakapjuk a bűntelenségünket, ártatlanságunkat, az Istennel való atyai kapcsolatot.

Szóval ahelyett, hogy jogos, vagy csak jogosnak vélt sérelmekkel tömíted el a szíved, most állj meg, csendesedj el. Használd ki az ünnep idejét arra, hogy kitakarítsd a szíved, szortírozd át a tartalmat. Hogy megtaláld azt ami fontos, és azt aki fontos. Keress alkalmat arra, amit mindig is akartál, de sosem tűnt alkalmasnak. Találj időt az léetedben annak, akit szeretsz, aki fontos és akire a hétköznapokban kevesebb jut! És hogy dobd ki azt, ami csak mérgez, ami fölösleges hulladék. Engedjük át magunkat a jó hírnek, mint ahogy Mária is tette. Született neked is megváltó, gyógyító, megtartó, üdvözítő. Emellett minden egyéb elsikkad.

Minden féltve őrzött dolognál jobban őrizd a szívedet, mert onnan indul ki az élet. – írja a példabeszédek könyve. (4,23) Legyen ilyen szempontból szívbarát az ünnepünk. Hogy elengedjük, amit el kell, ami eltömítené, de forgatjuk benne a jó hírt: hogy született nékünk megváltó, gyógyító, megtartó, üdvözítő. Aki megbékített az Atyával, és akinek hála már én is nagyvonalúan bánhatok a bocsánattal és a megbéküléssel, mert én magam mindenre kiterjedő bocsánatot kaptam, mert engem örökre megbékítettek Istennel.  

Ámen!