Mária éneke

Mária miután hallotta az angyali szózatot, a bejelentését annak, hogy gyermeke
születik a Szentlélektől elmegy Erzsébethez, rokonához, hogy lássa, tényleg igaz-e. Az angyal azt állította, hogy Erzsébet terhes. Tehát ha tényleg Erzsébet is terhes, akkor valószínű minden más is amit mondott: azaz hogy a gyermeke különleges lesz, Isten fia, a világ megváltója. És amikor odaér, látja hogy így van,  hogy igaz. Hogy tényleg így lesz. Hogy tényleg ő a kiválasztott.

Először is egy nagyon jó receptet ad Mária hálaénekében a boldogsághoz. Hogy mitől is lehet igazán boldog az ember.  Nem az a boldog ember, aki maga nagy dolgokat tesz. Az mindig csak meg akarja majd haladni. Vagy úgyis később bemocskolják, befeketítik, megkritizálják. Ember nem tud olyat tenni, amitől garantáltan, hosszútávon, igazán boldog lesz. Mária sem a leendő házasságától várja a boldogságot, vagy attól, hogy anya lesz. Hanem attól, hogy Isten nagy dolgokat tesz vele. Használja. Jelentsen ez bármit is. Mert hát mi már tudjuk, hogy Máriának sok keserűsége lesz a keresztre vezető út szemtanújaként. Akkor vagyunk boldogok, ha Isten cselekszik velünk. Ha hagyjuk hogy cselekedjen velünk, és ha észrevesszük, ha cselekszik velünk. Mert e kettő néha bizony hibázik.

Mária megértette, mit tesz vele az Úr. Megértette, mit tesz az emberért az Isten. Hogy fenekestül felforgatja a világ folyását az emberekért. Olyannyira, hogy nem csupán Mária, vagy Mária családja, vagy az ő  kortársai fognak beszélni ezekről az Isteni tettekről, de Mária pontosan tudja, hogy ami vele történik világraszóló jelentőségű, és nemzedékek fogják egymásnak továbbadni.

De miből is áll ez a nagy változás?

Hát ez a forradalom, ez a paradigmaváltás, ez a hatalmas új dolog, amit a születendő gyermek elhoz ez egy forradalom.

Erkölcsi, mert azt mondja: Isten szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. A gőgösöket, a hatalmaskodókat, a kiskapuk mestereit, az ügyeskedőket, a hiúakat, a büszkéket megalázza, de a kicsiket, azokat, akik próbálnak a szabályok szerint játszani akkor is, amikor ez keserves, azokat felmagasztalja.  Jézus a zsidók számára jelentéktelen emberekre, dolgokra hívta fel a figyelmet, például a szegényekre. Akik nem csak a jogaikat képesek hangoztatni folyton, de képesek a bűneik beismerésére is. Milyen jó hír ez szegény Mária számára is, akit a saját városa talán megesett, szégyentelen nőnek bélyegez.

Szociális is. Azt írja: hatalmasakat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Mert eddig a szegényekre ráfogták a gazdagabbak, hogy hát nem szeretik eléggé az Istent, azért megy rosszul a soruk. De arról igyekeztek szemellenzősen elfeledkezni hogy Isten felelőssé tett bennünket egymásért. Mózes könyveiben nagyon sok formája van leírva annak, hogy a közösségnek hogyan kell segítenie az árváit, özvegyeit, szegényeit, és Jézus korára ezeket jól elfelejtették gyakorolni. Könnyebb volt ráfogni hogy élhetetlen, vagy éppen hitetlen, mint segíteni. A gazdag ifjú, aki elkullogott Jézus mellől, nem azért ment el, mert gazdag volt. Hanem azért, mert Jézus azt kérte ossza szét azt a vagyont. Megosztani azt már nem. Pedig mennyivel nagyobb gazdagságot hagyott ott a mennyben Jézus maga, amikor eljött, hogy ember legyen. Emberként gyermeke két szegény embernek, egy barlangistállóban, egy vályúba fektetve koszos állatok között. Jézus nem mást, mint az EGO trónját megdönteni jött ebbe a világba, hogy megosszuk amink van. Akkor is ha nincs másunk, csak épp az örömünk, vagy a bánatunk, de végképpen akkor ha még volna is mit megosztanunk. Jézus körül a farizeusok magukat, tisztüket, rangjukat féltve voltak jelen. Egy bűnös asszony viszont nem röstellte megkenni a lábát. Hatalmasakat döntött le a maguk hitte trónról, és a szemükben megalázottak felé fordult csodáival és tanításaival. Ma reggel olvastam arról a hajléktalan hölgyről Csurikáról, aki a Fedél nélkül árulásából tartja fenn magát. Idén nyolcadik alkalommal lett ő a terjesztők közötti díjazott, mert rá szavaztak a legtöbben. Ő mondta, hogy egy trabantból sokkal előbb adnak, mint egy merciből, és ez elgondolkodtató. Lehet hogy az embereknek akiknek van, nem érzik, hogy nkeik milyük van?

Gazdasági is ez a forradalom: Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Akik szükséget szenvedtek, előbb találták meg Jézust, mint akiknek kényelmes életük volt. Ezért máshogy is közeledtek Jézushoz. Csak a ruháját megérinteni, mint a 12 éve vérfolyásos asszony. És mindig valami gazdagságot kaptak. Az egészségüket, az üdvösségüket, tanítást, vagy csodát vittek haza magukkal. Kicsit ők is belepillanthattak abba, hogy az Isten éppen nagy dolgokat készít elő éppen értük. Sajnos nagyon kevés gazdag ember van, aki ugyanígy végignézte volna a csodákat, aki hagyta volt meggazdagítani magát. Mert vagy csak vizsgáztatni mentek Jézus elé, vagy ha olyan próbára tette őket, elsomfordáltak.

Jézus maga így beszél erről: Dicsőítelek Atyám ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.

Ami pedig talán a legfontosabb: spirituális forradalom. Az a távoli megszólíthatatlan Isten, akinek állatokat áldoztak, és akinek a nevét nem volt szabad kiejteni, az egyszer csak közel jön az ő fiában és bennünket is újra visszafogad. Azokat, akik tékozló fiakként szívesen visszatérnek vállalva azt hogy volt rossz döntésünk. Vétkeztem az ég ellen és te ellened. És ez a Jézus ráadásul arra tanít, hogy úgy szólítsuk meg Istent, hogy Mi Atyánk, ami eredeti nyelvben egy kedves becézés: Mi apucink. És ahogy a tékozló fiú történetében is öröm és ünnepelés veszi kezdetét, így Máriában is elkezdődik az ünnep, meg mindenkiben, aki csak a Betlehetmi jászol köré gyűlik, mert megsejt valamit az ottani születés jelentőségéből.  A világot megrengeti ez a dolog, ami Máriával történik. És még csak nem is új dolog jön, hanem visszaáll a rend. Visszaáll az a rend, amit Isten teremtett.  Ez az üdvösség, ez az Isten közelsége, ez az az ígéret, amit még Ábrahámnak adott Isten és most beteljesít.

Hát ez az a csoda, ez az a nagy tette Istennek, ami miatt Mária boldog egyszer és mindörökre. Nem csak javítgatása az életünk düledező vályogházának, hanem egy dózerolás utána teljes rekonstrukciója. Totális újjáépítés, egy új teremtés, az új élet.

Hát ez a forradalom, ami az utolsókból elsőt és sok elsőből utolsót csinál.  Ez a változás, aminek Mária így örül annak ellenére is, hogy ha nem is részletekbe menően, de tudja, hogy ez számára nehéz út lesz.

Mert ilyen hatalmas dolgot tett az életében Isten, ilyen hatalmas dolgokat hoz az életébe Jézus. Ezért is magasztalja az Urat, dicsőíti és énekel. Ez maga a boldogság. Tudni, hogy az Úr velem is tervez valamit, valamit a világban. Ide teremtett, adott tálentumokat, és valami célt is, ha még nem is tudjuk esetleg. És ami a boldogságra legnagyobb lehetőségünk, azt Gyökössy Endre írja le: a lélek által bennünk is megfoganhat a Krisztus. Osztozhatunk Mária örömében.

Máriát ez minden saját személyes félelmén, aggodalmán átemeli. Az aggodalmán, hogy mit fog szólni a falu, mire visszaér Erzsébettől, addigra már látszani fog a pocakja. Az aggodalmán, hogy mi lesz Józsefnek a jegyesének a döntése, megkövezteti-e, mint paráznát, elhagyja-e vagy hisz majd neki?

Amikor valami félelem, valami aggodalom, a hogyan lesz ezután megkötöz és lebénít, akkor lehet ebből az énekből bátorodni, bizalmat, erőt meríteni. Mert ma is nagy dolgokat cselekszik velünk és általunk az Úr. Amikor nem tudod hogy lesz a holnap, akkor tudd, hogy Mária sem tudta. Amikor nem tudod ki mit fog szólni, tudd, hogy Mária sem tudta. Amit tudott, hogy a világ megváltója jön el. És ez neked is elég ok arra, hogy dicsőítsd!