Olvasmány: Máté 13, 24-30 és 36-43                          Textus: Jn 17,15

Kedves gyülekezet!

Talán már többen jártak úgy, mint egyszer a családom, amikor füvesíteni szerettünk volna. Megláttunk egy akciós olcsó fűmagot és lecsaptunk rá. Később aztán megbántuk, amikor előbb dugta a fejét a gaz, mint a fű, mert amilyen olcsó volt a mag, valószínűleg annyira tele is volt gyommal is.

A felolvasott példázatunkban is valami ilyen történik: bosszúságra megjelenik a hasznos termés között a gaz. Ám fontos azt látni, hogy ez nem azért következik be, mintha Isten is bedőlt volna egy akciós ajánlatnak és rosszminőségű magot vetett volna. Mert ami az ő kezéből jön az tiszta, nemes és megtermi a maga gyümölcsét, termést hoz. Elsőként tehát fontos látnunk, hogy nem a gazda, veti a konkolyt. Az valaki mástól van. Az ellenségétől. Valakitől, aki ártani akar neki. A világban a rossz emberek, de tágíthatom a rossz dolgokra is, azok nem Istentől vannak. Nem ő a forrása.

Azért is szeretem ezt a példázatot, mert arányaiban is segít nekünk abban, hogy mennyit érdemes, szabad foglalkoznunk azzal a bizonyos ellenséggel. Annyit tudunk meg róla, hogy éjjel eljön és konkolyt vet. Láttam sok keresztényt, aki túlzásba vitte ezzel a gonosszal, az ördöggel való foglalkozást. Hogy miért csinálta, hogy hogy nézhet ki, hogy vajon miért lett Isten ellensége és akkor kik az övéi? És főleg, mekkora a hatalma rajtam? Való igaz, hogy létezik. De elveszi a fontos arányokat az ha túl sok időt töltünk a rajta való gondolkodással, ráadásul tele leszünk félelemmel. Isten nem akarja a félelmet. Nem gyönyörködik a félelemben. És mi pedig akik tudjuk hogy tőle származik az életünk, végképp nincs dolgunk mással, mint a mi gazdánkkal. Számtalanszor hallottam, amikor esetleg nem a legjobb jegyet vittem haza, ahogy édesanyám azt mondja, hogy nem érdekli, hogy a másik milyen jegyet kapott, ha az enyém rossz. Neki nem a szomszéd kisfiú jegye fáj, hanem az enyém. Na ugyanígy a saját érdekel, az enyém, az pedig Isten, és fordítva: neki pedig én vagyok. Senki más hasonlóhoz nem tartozom. Neki okozok fájdalmat vagy örömet. Ráadásul azt is tudjuk, hogy Jézus Krisztus kereszthalála után ez a titokzatos gonosz legyőzetett. Olyan, mint az a börtönőr, akit már régen menesztettek, de még tart a felmondási ideje. Már nincs hatalma fölöttünk, csak látszatja van, csak látszat hatalom, ami már le van fejezve.

Másodszor ez a példázat arról beszél, hogy ebben a világban a jóval együtt ott van a haszontalan, sőt gonosz is. Ez mindennapos tapasztalata a hívőnek. Csak általában nehezebb megkülönböztetni, mint a búzát és a konkolyt. Képzeljétek el, milyen jó lenne, ha lenne olyan műszerünk, ami megmutatná, hogy ki jó, és ki gonosz. Mennyivel könnyebb helyzetben lennénk, valahányszor csak megállít az utcán egy idegen, mert koldulni szeretne, vagy eladni valamit, valahányszor bezörget valaki az ajtónkon ez a műszer jelezne. Rögtön lehetne tudni, hogy hogy álljunk hozzá. Ugye milyen jó lenne?

A szolgák megkérdezték, ki szedjék-e a mutatkozó gazt.  Jót szeretnének, hiszen a gyomok csak elszívják a tápanyagot a búza elől, a búzának kevesebb jut vízből, ásványi anyagokból, ha fölé magasodik, bizony még napfényből is. Képzeljétek, azt olvastam, hogy a konkoly mérgező is, ha az állatok a takarmánnyal együtt megkapják, vagy ha belekeveredik a kenyérbe, akkor komoly rosszullétet okoz. Szóval a szolgák tényleg csak jót akarnak. De a föld gazdája mégis azt mondja, hogy várjanak vele, egész az aratásig. Hagyják együtt nőni. A föld gazdája Isten, a szolgák az angyalok, és mi vagyunk emberek a vetés. Isten kiválasztottai a búza, és a többi a konkoly.

És mi is sokszor még imádságban is kérjük, hogy valahogy változzanak meg körülöttünk a rossz emberek, vagy kerüljenek el bennünket, valahogy büntesse meg őket Isten, tegye valahogy odébb a világból és elsősorban a mi utunkból. Hiszen mi keresztények is jobban fejlődnénk, ha nem szembesülnénk folyton korrupt kollégákkal, meg ügyeskedő emberekkel, meg csupa rossz szándékkal, pletykákkal. Előrébb jutnánk a hitben, ha nem botránkoztatnának meg istentelen dolgokkal. Hát nem igazságtalan dolog, hogy Isten megakadályozza a föld kigyomlálását? 

Miért kéri ezt a föld gazdája? Egyrészt azért, mert ilyen zsenge korban könnyen össze lehet keverni a búzát és a gazt. Nehogy a búzának baja essék. A valódi szántóföldön nem, de a valóságban bizony mi emberek itt e földön nem tudjuk megítélni, hogy lesz-e valakiből még valaha megtért ember, vagy sem. Volt főnököm szokta mondani, hogy mi magyar emberek mindig azt mondjuk, hogy nem lesz kutyából szalonna, de Isten országában csak kutyából lesz szalonna, abban az értelemben, hogy a bűn miatt mindannyian elszakadtunk az úristentől és mindannyiunknak lehetetlen volt ezt magának jóvá tenni. Fából vaskarika. Ám Jézus kegyelméből mégis lehetséges annak, aki elfogadja Őt megváltójának. Valójában mind konkoly vagyunk, amíg egyszer meg nem érint úgy igazán az evangélium és el nem hisszük, hogy Krisztus értünk is meghalt.

Meg azért is, mert ha láttatok már ilyen szántóföldet, a növények nagyon közel nőnek egymáshoz, ha egyet kitépünk a körülötte lévőknek is sérül a gyökere, mert össze-vissza fonódtak egymással. Ha a túlbuzgó szolgák nekiállnának kiszedegetni a konkolyt, bizony alig maradna búza, nagy kárt okoznának. Isten szemében olyan fontos a búza, hogy azt mondja, inkább maradjon benne több tonna konkoly is akár, minthogy a jó növényből egy is megsérüljön. Az én apukám mezőgazdász ember, tudom, hogy milyen szomorú akkor, amikor a termés egy része odavan valami miatt. Amikor kárt csinál benne valami.

Szóval harmadszor figyelmeztet bennünket ez az ige, hogy ne tegyük magunkat Isten e földi igazságosztóivá. Mert az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. Ne kezdjünk el kiközösíteni, hanyagolni, emberek ellen szövetkezni, mert nem a mi feladatunk a lelkek megítélése. Mert könnyen összetéveszthetjük.

Képzeljétek egy tanárnő mesélte, hogy volt egy lány, akinek nagyon nem ment a matek. Annyira, hogy bukásra állt, és szegényt ezért már az osztálytársak is cikizték, hogy hát nem igaz hogy nem tudja megtanulni, milyen buta. Az anyukája is nagyon szomorú volt, mert már a szélén álltak, hogy más iskolába kelljen vinni a lányt. Megkeresték egyik nap ezt a tanár nénit is megkérték, hogy segítsen. De ő épp nagyon rohant valahova, hát mondta, hogy pattanjon be mellé a lány, hagy beszélgessenek. A kocsiban megkérdezte, hogy miért nem mennek a számok. A lány sokáig hallgatott. Nagyon sokáig, a tanárt már furdalta a kíváncsiság. Hosszú percek teltek el csendben, mire a tanárnő megkérdezte, hogy ő most valójában mire gondol, amikor így csendben van. A lány elárulta, hogy számolta a felező csíkokat és épp 3679-nél járnak. Kiderült, hogy a lány egyáltalán nem buta matekból, sőt, sokkal okosabb, mint az osztálytársai, és nem foglalták le a feladatok az órán. Azóta Amerikában doktorált.

Nem tudjuk jól megítélni egymást. Sokat nem ismerünk egymás előéletéből, nem beszélve arról, hogy nem ismerjük egymás jövőjét. Mi csak darabokat látunk a másikból, az egészet nem. De az Isten viszont mindent jól lát. Jól látja a családunkat, a gondolatainkat, a titkainkat. Egyedül ő ítélkezhet fölöttünk. Jusson ez eszetekbe, amikor titeket bánt valaki valamiért, de akkor is jusson eszetekbe, mielőtt ti valakit cikiznétek, vagy kiközösítenétek, vagy bármi módon is meg akarnátok mondani, hogy milyen.

Képzeljétek el, azt is olvastam, hogy ahelyett, hogy a konkoly megfojtaná a búzát, arra készteti, hogy nagyobbra nőjön. Biztos, azért hogy a napfényt elérje. Szóval az, hogy együtt vagyunk a földön ilyenek és olyanok, visszahúzódóak és hangosak, okosak és nehezebb matekosok, szép hangúak és repedtfazék hangúak, az igazából nekünk is jó. Mert arra sarkall, hogy hasznosak, hogy jók legyünk, hogy növekedjünk a szeretetben. Amíg az Úrjézus újra eljön ebbe a világba, addig bizony a jó dolgok és a jó emberek keverve vannak a rossz dolgokkal és rossz emberekkel. De ezt nem azért csinálta, az Isten, hogy rossz legyen nekünk, hanem értünk csinálta. És addig is, egyetlen fontos dolgunk van: a magunk növekedésével foglalkozni: a magunk gyümölcstermésével, a hitünk is növekedésével, hogy minél jobban megismerjük Istent.

Szóval három dolgot vigyetek magatokkal. Az első az, hogy vannak, akik nem Istentől vannak. A másik az, hogy nem tudjuk jól, ezért fölösleges is egymást megítélgetni, hogy a másik milyen, az Úrtól van-e, vagy az Ő ellenségétől. Majd az Úristen eldönti. A harmadik, hogy még a rossz is értünk van, a mi növekedésünkért, azért hogy majd az Úristen hasznosnak, szépnek és jónak találjon bennünket. Szóval amikor rossz dolgokkal találkoztok, akkor ne csüggedjetek el és ne haragudjatok, mert valahogy a végén ez is úgyis a ti javatokat fogja szolgálni! Az Úr Jézus azt kérte az ő főpapi imádságában, hogy ne vegyen ki bennünket Isten ebből a világból, hanem ebben tartson meg. Mint Izraelt az ellenséges népek tengerében, mint Sidrákot, Misákot és Abednégót a tüzes kemencében, mint Pált, amikor megkövezték, és mégis túlélte és ezzel is hirdette az evangéliumot.

Végső gondolatként egyáltalán eszünkbe jut-e még, hogy miért és mire mondta Jézus ezt a példázatot? A mennyek országát példázza vele. És nagyon érdekesen nem azt mondja, hogy az én csűröm a mennyek országa, és ott lesztek, amint betakaríttatik a búza. Testvérek elfelejtjük a legtöbbször, hogy a mennyország az nem a halálunk és feltámadásunk után kezdődik, hanem már most is részesei vagyunk. Az a búza akkor is a gazdáé, amikor még kinn áll a szántóföldön, meg akkor is az volt, amikor még csak elvetették. A mennyország maga az Istenhez való tartozás. Aminek nincs kezdőpontja: mert már az anyaméh előtt, sőt, az emberi történelem előtt eldöntötte, hogy megteremt. És nincsen fizikai helye sem. Az a mennyország, ahol Isten akarata megvalósul. Ezért szoktuk kérni a Mi Atyánkban, hogy legyen meg a Te akaratod, ahogy a mennyben, úgy a földön is. Az a mennyország, ahol Isten akarata megvalósul. Ami teljes egészében természetesen a feltámadásunk után a miénk, de már most itt is lehet tagjának lenni és morzsákat, szilánkokat megtapasztalni abból a jóból, amit Isten elkészített nekünk. Például, amikor neki énekelünk, amikor Hozzá imádkozunk, amikor az ige tanítására figyelünk, és amikor sikerül az életünknek is változni a nyomán. Az, hogy ti itt vagytok a templomban, az egy szeletke mennyország. És kívánom, hogy a családjaitok is egy-egy szeletke mennyország lehessenek. És a munkahelyetek, és így tovább…

Így biztat bennünket Isten. Ámen!     

A videónál kiválasztható magyar felirat ha magától nem indulna el.