Béke, nem úgy ahogy a világ adja

2017. április 18. - Vilcsi

Lekció:  Jn 11, 45-53  Textus: Lk. 19, 28-48

Hogy a mi történetünk boldog befejezést kapjon,
ahhoz az ő történetének drámává kell lennie. Jézus ezt 2903_preview_lg.jpg
tudja, és elindul ezen az úton, bele a közepébe, a sűrűjébe, Jeruzsálembe. Ezért olyan keserédes számunkra a virágvasárnap, mert az egyik oldalon még ünneplés, dicsőség,a másik oldalon viszont megjelenik már egy árny: a rossz szemmel nézegetők, akik később elveszejtik Krisztust. 

 Lekció:  Jn 11, 45-53 :

"Sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen."

Textus: Lk. 19, 28-48:

"Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban! A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."

 

Az a furcsa helyzet áll fenn, hogy az amit akarnak, nem is igazán különbözik attól, amiért Jézus jött. A főpapok is békét akarnak és Jézus is. Csak egészen máshogy képzelik ezt el. 

Jézus szamárcsikón érkezik. Jelképes jármű ez a szamár. Azért is mert Zakariás így jövendölte, de még valamiért, mert amin érkezik a béke jele. Miért: mert Izrael sosem volt egy harcos nép, sosem foglaltak el területeket, sosem folytattak nagy hadjáratokat. Nekik a munkás dolgos, földművelő, teherhordó állat volt az érték, és egyben a béke szimbóluma. Akárhány ellenségük volt, akárhány birodalomnak voltak a foglyai, azok mind lovasok voltak: egyiptomi harci szekereit azok húzták. A babiloni hódító nagy birodalom is hasonló harci szekereket használt és most a rómaiak is lovas katonákkal járnak közöttük. A zakariási jövendölés, amit itt a szemünk előtt Jézus mint egy prófétai tettként betölt, ez azt jelenti, hogy ő a béke királya szeretne lenni. Ami elég fura tekintve, hogy le van uralva az ország és forrongás, lázongás van, a legtöbb emberben ott szunnyad a bosszúvágy, a kizsigereltség, az agyonadóztatás, a megalázó szokásjogok miatt is, amik mind próbálták demonstrálni azt, hogy a saját országuk területén a zsidók másodrendű polgárnak számítanak.  Mint a Szaffiban  a kormányzó, amikor túlhevül és le kell ereszteni a gőzt. Hát ilyen forrongó gőz kieresztés előtti felrobbanásos hangulatban van a nép, a történelmi helyzetben. És ehhez képest Jézus nem lovon és csillogó karddal jelenik meg a fővárosban, hanem egy szamár hátán, a béke üzenetével egyszerűen, mint egy a népből. Nem fölöttük, velük és mellettük. Látva őket. Beszélve velük. Csupa olyan dolgot téve, mondva, amit a kor hatalmasságai sosem a köznéppel. A rabbinikus messiás váradalomban volt egy mondás, hogy ha Izrael méltó lesz a messiás eljövetelére, akkor az az ég felhőin érkezik, ha nem lesz az, akkor szamár hátán. Jézus  tehát békeüzenettel érkezik. 

palm-sunday-clipart-3.gif

A főpapok és farizeusok és írástudók pedig rögtön egységbe tömörülnek rosszallni a történteket, mintha hadüzenetet kaptak volna. Pedig a múlt héten pont arról beszéltünk, hogy a szadduceusok, akik köréből a nagytanács tagjainak többsége és a főpapok is kikerültek, totális ellenségei voltak a farizeusoknak. Két ellentétes és általában ellenérdekelt párt voltak a kor zsidóságán belül. De most gyorsan összezártak. Persze ez is csak hamis béke.

Egy túlélős valóságshowban hallottam egy kiszavazás alkalmával, hogy a műsorvezető érdeklődött, vannak-e a résztvevők között szövetségek. És a játékosok csöndben tekintgettek egymásra, majd egyikük végül szóvivő lett és ezt mondta. Hát szövetség az nincs, mert az ugye hosszabb távú lenne, ahhoz hűség meg ragaszkodás kell, csak alkalmi szavazóközösségek jönnek létre. Hát valami ilyen ez a Jézus elleni nagy egyetértés is, hogy se ezelőtt, se ezután sohase, de most a közös ellenség miatt legyen. A hatalmuk is csak látszólagos, fontos dolgokban nem volt szavuk. De jaj, csak ezt hagy tartsák meg. De jaj csak  a rómaiak nehogy lerohanják őket, mert akkor az eddigi viszonylagos önrendelkezéstől is megfosztják őket. A látszat hatalomnak is annyi. 

János szavaiban is kitűnik hogy  egymás iránt sincsenek túl nagy tisztelettel, hiszen Kajafás simán le értetlenezi őket, de a népről, sőt a templomról is csak úgy beszélnek, mint tulajdonról. Mint eszközről, ami kell az ő tisztségükhöz, a hatalmukhoz. A szükséges rossz amire szükségük van a hírnevükhöz, gazdagságukhoz, hatalmukhoz. 

A főpapok békéje olyan béke, ami nekik kedvez. Csak nekik. Ami nem rontja a renoméjukat, ami nem igényel részükről kompromisszumot. Olyan békét, amiben bár mindenki érezheti rosszul magát, csak ne adjon hangot neki. Csak maradjon nekik kényelmes. Szobája magányában forrhat bármi és bárki, de se feléjük se Róma felé ki ne fejeződjön semmi, ami nem szép, méltó, vagy nem segíti az érdekeiket. A békéjüket nem őszinteséggel, konfliktus felvállalásával, feldolgozással szeretnék, csak elfojtással, hatalmi eszközökkel, lobbival. Ez a világ békéje. Felülről leuralt, és a gazdagoknak, fontosaknak ad békét, míg mások számára még több békétlenséggel, belső megosztottsággal, teherrel jár.

„A keresztyénség veszélyezteti a vállalkozást, aláássa a hasznot hajtó, de gonosz üzleteket, távol tartja a fogyasztókat az erkölcstelen szórakozóhelyektől, támadást indít a megszerzett jogok ellen, és felforgatja a világot. Ez idegesítő, bosszantó, hasznot veszélyeztető dolog.” Meyer

article-0-0c6903e4000005dc-115_634x400.jpg

Jezábeli módra békefenntartók. A főpapok hasonlóan hamis perbe fogják Jézust a béke érdekében. Hamis tanúk, lefizetett kiabálók, megzsarolt helytartó, semmi sem drága a látszólagos hamis békéért.

Jézus békéje nem elhallgatáson. vagy elhallgattatáson nyugszik. Gondoljunk csak bele, mennyire kimondós Jézus. A kútnál a samáriai asszony fejére olvassa hány férjet is taposott már. Jézus útja nem az igazság elhallgatásán alapul. Sőt, a kimondás része is a bűnbánatnak, ami elvezet a kiengesztelődésig. És nem felülről indul. Nem hatalmi eszközök és nem lobbi van benne. Kora hatalmasaival alig vált szót, míg a legszegényebbeket, elesettebbeket, analfabétákat napokig tanítja.

A béke érdekében tehát érdemes megfontolni, mi mit szoktunk tenni? Elhallgatunk és hallgattatunk? Vagy szelíden, szeretettel, de őszintén kimondjuk az igazságot. Mert úgy tűnik, hogy kimondás nélkül, nincsen őszinte megbánás. (Tudják ugye a testvérek, hogy nálunk reformátusoknál is van gyónás? Csak épp nem valaki fülébe, hanem egyenesen a címzett saját kezébe.) 

Másodszor Jézus békéje nem kíméli saját magát. Jézus békéje épp és egyedül saját magát nem kíméli. Jézus békéje önfeláldozó. Önfeláldozó és nem kegyes mázzal leöntve áldoz fel másokat a béke nevében.   Cserébe olyan békét ad, amely felszabadít. Amely a minden emberben ott tevékenykedő kísértőt nyomja el és győzi le. Milyen megnyugtató azt tudni, hogy élek többé nem én, aki loptam, csaltam, hazudtam, de legalábbis megbántottam olyanokat akiket szeretek, nehéz helyzetbe hoztam olyanokat, akiket nem akartam és kihagytam lehetőségeket, amik akár életeket menthettek volna, szóval élek többé nem él, hanem él bennem a Krisztus. Én vesztes vagyok. Én is csak karhatalmi eszközökkel felülről elnyomással akarok hamis békét csinálni: elnyomok érzéseket alkohollal, droggal, mártírsággal, bólogató barátok segítségével. De ha nem én, hanem a Krisztus, ő kimondhatóvá, megbánhatóvá, letehetővé teszi a tisztátalanságokat és tisztázatlanságokat. És a helyükbe békét hoz. Megkönnyebbülést, felszabadulást.

jesus-in-peace-sign.jpg

A papok békéje hamis,meghasonlást hoz, másokat áldoz fel a maga kedvéért, és önmagát helyezi mások fölé. Jézus békéje igaz, és magát áldozza fel mindenki másért. Ilyen békét hoz Jeruzsálembe és minden más városba és szívbe is, ahova csak beteszi a lábát. 

"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek: nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja."

 

Úr Jézus Krisztus! Felnézünk rád, amiért a forrongás, a dühös emberek között is békés tudtál maradni. Békés egy olyan úton, aminek te egyedül ismerted a célját, és ami megaláztatáson, ostorozáson és halálon keresztül vezetett. Köszönjük, hogy a mi békénk kedvéért te ilyen nagy áldozatot is képes voltál meghozni. Kérünk, hogy ebbe a tükörbe állíts most bennünket. Lássuk meg a te békéd fényébe állítva a mi békétlenségeinket, harcainkat, feszültségeinket. Adj lelki erőt belátónak lenni: meglátni a bűneinket és megbánni előtted, hogy áldozatod elfedezhesse mindazt, ami rajtunk folt. Segíts így bűnbánattal készülni a nagyhétre és a húsvétra, mert ha meg nem látjuk saját rászorultságunk erre a váltságra, még elfelejtünk belekapaszkodni. Tedd életünket teljessé a te békéddel. Tedd családi kapcsolatainkat hűségessé, ragaszkodóvá, türelmessé a te békéddel. Tegyél jó munkatárssá emberi közösségeinkben és a te országod építésében is, megelégítve folyton elégedetlen önmagunkat a te békéddel. Add, hogy amit tőled kapunk, ne kótyavetyéljük el. És add, hogy a te békességedből ne tudjanak kimozdítani bennünket körülmények, emberi, vagy ördögi ármány. Legyünk mindig annak a bűvkörében, üdvösségünk biztos tudatában gyümölcstermő életek! Ámen!

 xmaspeace.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorszemereireformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr5612435173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.