Olvasmány: János 15, 9-17 Textus: 2Kor 15,14:
Krisztus szeretete szorongat minket. Megfogott engem ez az ökumenikus imanapra kiadott ige. Megfogott, mert annyira látom magam előtt, érzem magamon, annyira plasztikus ez a kép, ahogy Krisztus szeretet szorongat. Azért is fogott meg, mert az ökumenikus imahétnek hála több fordításban hallhattam ezt az igét és mindenki mást olvasott: sürget, szorít, kényszerít, feszít, indít... stb. Ez el kezdett nagyon érdekelni, hogy milyen jelentéstartalmakat lehet kinyerni ebből.
Én nem szeretem, ha bármi szorít. Ahogy öregszem úgy viselem egyre kevésbé jól ha ruha, cipő, bármi rajtam nem puha és kényelmes. És mi szokott még szorítani? Hát az idő. Vagy szorítanak a teendők. Vagy úgy is lehet fordítani és katolikus testvérek ezt teszik: sürget. Sürgetve lenni sem épp kellemes.A Máté evangéliuma negyedik fejezetének 24. versében, ott pont ugyanezt a szót használja a Szentírás arra, amikor arról ír, hogy Jézushoz vittek sok beteget és sokféle kíntól gyötört szenvedőt. Rajtuk ilyenféle szorítás volt.
És mégis ez az ige, valahogy úgy jól esik. Úgy szinte simogat. Mert nem mindegy mégsem, hogy mi is szorít. A cipő, az idő, vagy Krisztus.Nem mindegy, hogy ebben az igében az aki szorít az kicsoda.
De nézzük, hogy mi mindent is jelent itt ez a szünekhó szó, ami a mi fordításunkban szorongatásként szerepelt:
- A szeretet elkötelez, hatással van rám
Elvégre nem ostromolhat valaki a szeretetével anélkül, hogy arra valamit reagálnánk. Ha kikosarazzuk, ha elfogadjuk, de mindenképp hatással van ránk. Az egész Biblia ugyanis Isten szerelmi vallomása. A teremtéstől fogva az Atya célja az volt, hogy az ember éljen Éljen jól, éljen épségben, boldogságban, szeretetben. És a szeretetben való élés nem teljes az övé nélkül. Ha minden és mindenki szeret is bennünket ezen a földön, de a teremtővel nem tartjuk ezt a kapcsolatot, akkor mégsem teljes a kép. És ha kapunk egy szerelmi vallomást, akkor az ugye reakciót vár. Az válaszra vár. Isten szeretete, Jézus szeretete válaszra vár, szóra, tettre, gondolatra, reakcióra.
Ravasz László egyenesen úgy fordítja ezt a szorongat szót, hogy rabul ejt. Rabul ejt a szeretete azzal, ahogy az Ó és Újszövetségben és ebben a világban megnyilvánul. És van olyan, hogy az ostrom után az ember már nem tudja nem beadni a derekát. Most hallottam egy pártól, hogy a fiú nyolcszor sikertelenül hívta el a lányt. És kilencedjére kapott egy igent. Becsülöm. És Isten hasonlóképp ostromol, de nem csak kilencedjére nem adja fel, de hetvenhétszer hétszer is újra próbálja. Próbáld egyszer úgy olvasni a Bibliát, mint Isten felkérését. Mint Isten szeretetének a levelét. Vajon hány és hány történet és hány és hány mondat van benne, amiben meglátod. Hányszor fejeződik ki benne, hogy az Isten szereti az embert és téged is? Olvasd egyszer így. Hogy azért nyerte meg Gedeon azzal a szűrt sereggel a csatát, hogy te is bátorodj, és ne a körülményekben és számokban bízz. Hogy azért ejtette el Mózes azokat a kőtáblákat, mert féltőn szeret az Isten és nem akar más előtt hódolni látni. Hogy minden egyes történet és ige neked rólad, érted szól. És látni fogod, hogy elköteleződésre, állásfoglalásra hív.
- A szeretet cselekszik
Ha valaki csak folyton hajtogatja azt, hogy szeret minket, de sosem mutatja semmiben. Nem veszi figyelembe a másikat a programok tervezésében, olyat főz, amit a másik utál, tudja mit szeret, de mégsem vesz amikor ő a soros a bevásárlásnál… szóval ha a szeretet nem mutatkozik meg tettekben, akkor elkezdünk kételkedni. Jézus szavai mögött kezdettől fogva ott voltak a tettei is. Sőt. Böjte Csaba mondta, hogy általában akiket a legnehezebb szeretni, azok szorulnak rá a legjobban. Jézus pedig így is tett. Egy rideg külsőségekben és szokásokban kimerülő korban őszinte nyíltsággal és szeretettel volt a gyerekek felé, a bűnösök felé, a kérdezők és hallgatók felé, a betegek felé. Egy csomó olyan ember felé, akiktől mások elszigetelődtek. Gyógyította őket, áldotta őket, elment hozzájuk, tanítványává fogadta őket, együtt vándorolt sokakkal, és tanította őket. Majd vállalta a szenvedések útját és a keresztet.
János evangéliumában ezt írja a 15 fejezetben a 13. versben: Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok…
Jézus nem csak csöndesen ült és csodálta az Atya teremtését. Nem is csak beszélt róla és hozzá, de az életét adta érte, értünk. Ezért ez bennünket is arra indít, hogy ne csak csodáljuk ebben a világban az Isten szeretetét, ne csak beszéljünk róla, de adjuk is tovább. Például azzal, amikor meggyőzük a rosszat a jóval. Amikor nem azon a hangon és indulattal válaszolunk, amilyennel bennünket megszólítottak. Vagy amikor megérdemeletlenül jól bánunk valakivel.
Az angol NIV fordítás ezt írta itt: the love of Christ controls us. Azaz írányít, vagy hajt. Krisztus szeretete irányt mutatott és sürget a cselekvésre. Sürget a követésre. Indít, hajt, irányít. A Krisztus szeretete nem passzív, ezért a miénk sem lehet az.
- A szeretet Együtt tart.
Ha nem soroltam volna még fel elég jelentését ennek a szünechó igének, hát a szorongatáson, rabul ejtésen, kényszerítésen, sürgetésen és még ki tudja milyen elvont jelentésein túl, azt is jelenti a szóösszetétel, hogy összetart, összefog. Azok, akik közösen éltek át egy Istenélményt, azok számára ez olyan összetartó erő, mint semmi más. Ezért van az például, hogy amikor Jézus egy helyen tanít s a ház elé ki akarják hívatni a testvérei és Mária, akkor visszakérdez hogy ki az én anyám és kik az én testvéreim, ti vagytok azok. Ezzel azt mondja, hogy az amit együtt Istenből megéltek ezekkel az emberekkel ott a tanítások és gyógyítás alatt, az pont olyan fontos kötelék, mint a vér, amely a családjához köti. Olyan volt azok számára is, akik megértették végre Krisztus szeretetét utólag, a Szentlélek által. Mert például az a sok népből összejött akkori gyülevészet multikulti tömeg nem akart hazamenni. Ezért alakult az első gyülekezet. Sőt, a tanítványok ugyan szétmentek misszióra, de tartották a kapcsolatot össze-össze jöttek. Honnan tudjuk ezt? Mert például Pál is eléjük járul megtérése után, hogy megítélhessék, tényleg a Krisztus hajtja-e őt. És onnantól hagyják őt is ténykedni és apostolnak hívni magát, mikortól megtapasztalják maguk hogy ugyanaz a hajtó erő: a Krisztus szeretetének szorongatása. Közös! Nagyon fontos elmondani, hogy akár mennyire is idegenkedünk egyik ember a másiktól: ha ez a hajtóerőnk ugyanaz, akkor testvérek vagyunk. És akármennyire furcsálljuk néha egyik felekezet a másikat, vagy épp irigykedünk egyik-másik szokásukra, énekükre, liturgiájukra, ha ez a forrás, amiért vagyunk, amiért dolgozunk ugyanaz: akkor testvérek, munkatársak és egységben vagyunk. Ez a szeretet egybevon. Összetart. Akadályozza a széthúzást. A széthúzás, az az én egyéni kísértésem és mindannyiunk kísértése. A könnyebb út. a tágas kapu. A világ figyeli a keresztényeket. És figyeli, hogy meghasonlanak-e egymással. De ha hagyjuk, akkor Krisztus szeretete az együtt tart.
Valahogy úgy van ez, mint ahogy a közös tanúságunk van. Ha valami bűnügyet néznek végig többen, akkor is úgy van, hogy keresik egymás társaságát, mert az ember elbizonytalanodik. A saját érzékeiben a saját tapasztalásaiban is elbizonytalanodik: vajon tényleg azt láttam? Nem csak azt akartam látni? Vajon nem csak a sötét viccelt meg? Vagy a szemem? És olyan jó megnyugodni abban, hogy nem. Hogy egymástól függetlenül, egymást nem befolyásolva ugyanazt láttuk, ugyanazt éltük meg, és ugyanarról vallunk. Mindegyikünk abból a szempontból, ahol álltunk és ahonnan szemléltük: katolikusok katolikusul, evangélikusok evangélikusul, és így tovább mi is , meg a baptisták, meg a keletiek, meg még a ki tudja hány részre esett egyház. A tanúvallomásunkkal ugyanazt írjuk le, és ezzel is erősítjük egymást. És ez segít megbocsátani egymásnak a bűneinket.
Ez a három, ez minden keresztény emberé: hogy elkötelezte Krisztus szeretete, hogy cselekvésre indította és hogy közösségbe kapcsolta. Nem csak a helyi közösségbe, de abba a láthatatlan egyházba, az üdvözültek seregébe.
Végezetül, hogy miért is mondta ezt Pál. Hát… sok mindenen ment át az évek során. Börtönbe vetették, elkergették, vádolták, hajótörést szenvedett és azt mondták rá, hogy biztosan őrült és fanatikus, hogy mindezt csinálta. Erre mondta ő, hogy nem csak a Krisztus szeretete szorongatja.
Azt mondom, hogy adja az ég, hogy olyan odaszánt s szeretetteljes életet tudjunk mi is élni, hogy affölött értetlenkedve álljanak, hogy de hát ezt miért. Adja az ég, hogy ránk kérdezzenek és mi is vallomásként ezt mondhassuk: mert Krisztus szeretete szorongat bennünket! Ámen!
