Szemerei hívők

A kicsi meg a nagy - Advent első vasárnap

2016. december 03. - Bella Violetta

2 Kir 5

Naámán nagy ember. Nagy csatákat harcolt meg. Nagy büszkesége az arámoknak. little-dog-and-big-dog.jpg
Nagy becsben tartja a király, mint legsikeresebb hadvezérét. Biztosan felvonulásokat tartanak a tiszteletére, virágeső és hangzatos szónoklatok várják, mikor hazatér egy nyertes csatából. Katonák ezrei lesik a parancsát, ötletét, haditervét. A hatalmas arám birodalom sorsa múlik rajta. És akkor egyszer csak ez a nagy ember egy pillanat alatt összemegy. Mint amikor kilyukasztják a gumikrokodilt.

Gyanús foltokat fedez fel. Baj van.  A lepra nem megvesztegethető, nem meggyőzhető és ebben az időben még nem is gyógyítható. Naámán tudja, hogy ez mivel jár. Hogy az eddigi sikerei, tehetsége, mindaz amiért megdolgozott épp most mállik ki a keze közül. Hogy elveszít mindent a feleségét, a hírét, a házát, úgyis kizavarják a lakott területről is, hogy meg ne fertőzzön másokat.

És a nagy emberek rutinjával, a nagy emberek szokásos gesztusaival és megoldási próbálkozásaival indul segítségért. Előbb a saját királyához fordul, hogy üzenjen az izraeli királynak. Hiszen az a próféta akiről hallott, vagy bárki, akinek ilyen hatalma, tehetsége, varázslata van, az nem dolgozhat másutt, mint a király udvarában. Ugyanez a feltételezés viszi a perzsa csillagászokat is Heródes udvarába a betlehemi istálló helyett, amikor az új királyt keresik, akit a csillag jelez. Hát ha új király született, az logikusan biztos a jelenlegi király fia.  Hát ha valaki meg tud gyógyítani a leprából, az tuti akkora ember, aki másutt nem lehet, csak az udvarban. Hát ott laknak az ország legnagyobbjai nem?

És a nagy emberek eszközeihez nyúl: nem megy ő oda bejelentetlenül. A király üzenjen. Szerezzen neki protekciót. Kicsit talán kényszerítse is a királyt. Kicsit talán fenyegesse is meg, hogy lerohanja. Hiszen tudhatja Jórám Izrael királya, hogy az arám Ben Hadad felé szeretne előbb utóbb terjeszkedni.

big-sumo-vs-small-sumo.jpg

Aztán, mikor kisül, hogy rossz helyen van és üzen érte a próféta;  megsértődik, hogy a nagy ember nem jön ki hozzá a még nagyobb emberhez. Ki sem jön. Sehol virágeső. Sehol vörös szőnyeg. Sehol semmi tüzijáték. Sehol hangzatos köszöntő beszéd. Sehol semmi, ami a nagy embereknek jár. És ráadásul a felkínált gyógymód sem épp valami nagy formátumú. Jordánban fürödni?  Fürdeni, komolyan? EZ az olcsó ötlet? Hát semmi drága kenet, vagy illóolaj, vagy legalább teátrális könyörgés az Istenhez vagy valami? Semmi hókuszpókusz?

 

Hát ez az, hogy semmi hókuszpókusz, sőt semmi nagyság. Eddig Naámán szemszögéből és igényei felől néztük a történetet. Most lássuk a valódit.  Kik is működtek közre Naámán gyógyításában? A két királyt, a két nagy embert ki is lehetne hagyni az eredmény szempontjából. Bénultan figyelik az eseményeket.  Kik segítettek?

Hát először is egy zsidó rabszolgalány, aki történetesen épp Naámán felesége szolgája volt. Hadizsákmány volt, elhurcolták egy kisebb zsákmányszerző akció keretében. A ranglétra alján, ráadásul nő, még csak nem is arámi, és még csak nem is szabad. Ami társadalmilag őt a létra aljára taszíthatja, az mind meg van. Mégis nála rejlik a legfontosabb információ: hogy hol lehet meggyógyulni. Ő az örömhír hozója. Ő Naámán számára a betlehemi csillag. Az ő szavára indul el. Rá alapoz. A haditerveket és háborúkat átlátó mesterelme, a zseni egy rabszolgalányra. Talán a te egyszerű szavad is lehet mások számára betlehemi csillaggá, amely Istenhez vezeti.

Aztán kik azok akik meggyőzik arról, hogy a próféta által mondottakat mégiscsak meg kéne próbálni? Akik meggyőzik hogy csalódottságában ne vonuljon dirrel-durral haza? Szintén szolgák. Még a nevüket sem tudjuk meg. Mégis náluk van a higgadt szó, a bölcsesség, ami ebből a hadi zseniből épp hiányzik, mert megsértették őt az ő "nagyemberségében", a büszkeségében. Talán te is lehetsz más életében ez a higgadt, szelíd bölcsesség, amely segít mielőtt elrohanna valaki az Istennel való találkozás mellett.

És végül a módszer. A hétszeri bemerülés a Jordánba. Nem szamártejbe, nem ritka gyógyfüvekbe, egyszerű, hétköznapi, még csak nem is hívogató vízbe. Ez a gyógymód, vagy inkább a próba, amit Naámánnak ki kell állnia. Semmi hókuszpókusz. Próba, hogy ez az egyszerűség és kicsiség lemegy-e Naámán torkán. Az Isten terve, országa, és ünnepe is sokszor ilyen pici dolgokon múlik. Nem a nagyoktól, a hatalmasoktól jut el a gyógyulásáig és Istenig, hanem pont a jelentéktelenek által. Az Istennel való találkozásnál nem számít a renomé, a pedigré, a siker, vagy a pénz. Isten nem diplomáciát vár, vagy teljesítményt, csak engedelmességet.  

Ezután a történet után, próbáljuk meg átgondolni az ünneplésünket, az ünnepi készülődésünket. Az ajándékokat, vagy a menüt. Azt ahogy elgondoljuk a családi együttlétet. Hogyan és mitől várjuk az Istennel való találkozást, az ünnepünk örömét? A nagy ajándékoktól? Az ominózus menütől? A trendi dekortól? Nehogy csalódottak legyünk, mint Naámán csalódott!

small-business-to-big.jpg

Mert nem ettől igazi, nem ettől felszabadító, mert nem ettől ünnep. Ünnep attól hogy jön az Isten. És új életet ad, gyógyulást, közösséget, közös örömöt a megszabadulás felett. A nagyság itt nem emberi teljesítményektől van, hanem Istentől. Ráadásul attól, hogy a hatalmas, gazdag Isten számára annyira fontos ez a jelentéktelen és pici ember, hogy gyógyulást akar neki adni. Gyógyulást a leghalálosabb betegségből, a bűnből. Ezért küldi a szabadulást.   

Az az intim közösség, amiben együtt vagyunk a szeretteinkkel és az Istennel, vagy a megajándékozottság élménye, az emelkedett hangulat, nem a hatalmas áldozatoktól van meg, vagy a háziasszony kikészítésétől. Sőt. Nincs benne semmi hókuszpókusz.

Az advent böjti időszak. A böjt pedig nem szolgál másra, minthogy lényeg-látunk. Tudatosan és nem hagyva hogy a hétköznapi és emberi nagyságok elrejtsék a valódi nagyságot. Próbáljunk ki új recepteket, de ne süteményekre, vagy ne csak, hanem valami újat a hitgyakorlatunk szempontjából, az imádságunk vagy a bibliaolvasásunk szempontjából. Egy új igei vezérfonalat? Egy áhítatos vagy imádságos könyvet? Vegyünk ajándékot: ne a szeretteinknek, hanem adományként ismeretleneknek, rászorulóknak. Díszítsünk: ne, vagy ne csak magunknak, hanem annak, akinek semmi dísz nem lenne az ünnepében: betegnek, egyedülállónak, magányosnak. tegyük helyre a dolgokat. Törpüljön el az ami a hétköznapokban nagy, és hadd uralkodjon el az ünnepi, a hatalmas Isten.

Mutassa fel számunkra az apró, jelentéktelennek tűnő dolgokban a legnagyobb csodákat! A nagy Isten jön közénk egy törékeny, pici, és hétköznapi gyermek formájában. Figyeljünk ezért a pici dolgokban rejlő csodákra. Egy mosolyra, vagy őszinte szóra. Egy tiszta szándékra. A gyermekekre! Gondoljunk vissza életünk legboldogabb pillanataira! Ugye nincs benne hókuszpókusz? Készüljünk így az ünnepre. Nem a legnagyobb hókuszpókusszal, belefáradással és valami hatalmasat űzve, hanem nyitva az apró, szép és őszinte dolgokra.

7e88d8f47291c0c69b075a41fe1f8a18.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://gyorszemereireformatusok.blog.hu/api/trackback/id/tr7412018781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása